Siccila, nálam ez a ferdítésed pezsdíti be a 'belső látást': az 'átsző a gyökér' miatt annyira szervesen illeszkedik bele halál és élet a képbe, a fű alól pedig 'újraéleszt' a kakukkdal... Ugyanakkor valahogy nagyon női princípium-menti gondolat.