A témában hozzád ezt szánom az utolsó hozzászólásomnak, mert szándékosan figyelmen kívül hagyod az érveimet.

 

"Hányszor irjam le, hogy nincs ilyen felmérés és nem is lehet csinálni!"

Ezt mondod te, de ha a támogatás ettől függne, akkor meg lehetne csinálni? (mellesleg az egyházak szvsz tudják)

 

"Van akinek naponta, másnap havonta, szökőévenként vagy éppen halálos ágyán van rá szüksége."

Ha tudja, hogy szüksége van, lesz rá, akkor mi gátolja meg abban, hogy nyilatkozzon róla? Elég ha felveteti magát az egyházközösség nyilvántartásába. A halálos ágyat kihagynám, mert az egyszeri, s tán támogatás nélkül is belefér (Milyen vallásgyakorló az, aki keresztelés, bérmálás, esküvő, halál esetén veszi igénybe a "szolgáltatást? Az az ember hívő, de nem vallásos, ergo nem illik hivatkozni rá.) 

 

"Te lennél a legjobban felháborodva (meg a hozzád hasonlóan gondolkodók) ha egy pap elutasitaná az esketési, keresztelési, stb kérésed arra hivatkozva, hogy betelt a hivő-kerete, nem kap több fejpénzt az államtól! "

Én most vagyok felháborodva, mert az általad felsoroltakért (legalábbis felénk) fizetni kell.

 

"Már irtam, hogy a hitélet jóformán önköltséges, a pénz a sokkal költségesebb más tevékenységekre kapódik és költődik el!"

A más tevékenységekre (oktatás, egészségügy, karitatív..) kapott pénz pántlikázott, tehát nem a hitéletire adják, hanem egyéb normatívák szerint. Szóval a hitélet nem önköltségi alapon megy.