Kedves fakalap99,

 

mintha Te kérdezted volna, hogy mi a kádkő? Egy ipari, főleg kerámiaipari alkatrész; a tűzálló kádakat bélelik ki vele.

 

A máz és zománc tulajdonképpen üveg. Ezeket olvasztókemencében, olvasztókádakban állítják elő.

 

A kádak oldalfalait, alját és kifolyórészét valamilyen tűzálló anyaggal kell kibélelni, ez a fenti sorrendben egyre nehezebb feladat, mert az olvadt zománcnak nagy a koptatóhatása is. A tűzálló kádak bélését falazzák, az alkotóelemeket (kád)köveknek hívják.

 

A tűzállóságot az alumíniumoxid (timföld) és a cirkóniumdioxid biztosítja, a hirtelen hőlökések elviselését meg a szilíciumdioxid (kvarc). Az ebből a keverékből álló kádköveket öntéssel készítik, a precíziós illeszkedést gyémántszerszámokkal való megmunkálással biztosítják. A kemencék belső burkolatát még a gyárban összerakják, és a kádköveket beszámozzák.

 

Az öntésnél a térfogatvesztésnél üregek (lunker) képződnek; a lunkermentes (és emiatt nehezen előállítható, de nagyon jó minőségű) köveket kifolyóköveknek

használják.

 

A magyar kádköveket szerte a világon használják, nemcsak a kerámiaiparban,  - az acéliparban, meg a magnézium olvasztásához is. A napi 30 tonnás termelés több, mint 90%-a a Távol-Kelet, Nyugat-Európa és az USA kemencéibe kerül.

 

A műkorund ugyanaz az alumíniumoxid - de itt finom por alakjában a keménységét használják ki. A korund ugyanis a gyémánt (10) után következő második legkeményebb természetes ásvány (9); kémiailag ugyanaz, mint a rubin és a zafír.

 

Minden csiszolópapír, és a legtöbb köszörűkő, szeparáló- és vágókorong is korundot tartalmaz (persze vannak szilíciumoxidot, -karbidot meg gyémántszemcséket tartalmazó csiszolóanyagok is). Szemcsszórásra a (mű)korund jobb, mint az olcsó és ugyanolyan kemény szilíciumdioxid, mert nem okoz szilikózist.

 

Korundot Naxos (Görögo.) szigetén bányásztak és bányásznak, de a szintetikus termelés ma már sokszorosan meghaladja ezt.