A jobbsajtó (amely a jobb sajtó) nem ír ostoba, marginális jelenségekről, mert ezek jelentéktelen dolgok. Egy rendezvényt nem az minősít, hogy pár idióta nem tud viselkedni. Az ilyen apróságok felnagyítása és az egész rendezvény jellemzőjeként való tálalása a tendenciózusan hazudozó, magyargyűlölő balsajtó szokása. Mert Pavlov kutyájára hajazva azonnal ugranak, ha bizonyos hívószavakat vagy jelenségeket hallanak-tapasztalnak. De érdekes módon az úgynevezett rasszizmus csak addig érdekli őket, amíg az áldozat nem magyar. Valahogy nem születnek ilyen drámai hangú cikkek a délvidéki magyarság ellen elkövetett valós, tettleges támadások ügyében, vagy a temerini magyar fiatalokra kirótt döbbenetes időtartamú börtönbüntetések ügyében. Egy önkényesen lakást foglaló cigány kilakoltatásakor televisítják az étert a magyar társadalom rasszizmusával, de amikor magyarokra támadnak Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, akkor kussolnak, mint szar a fűben. EZ a rasszizmus, mert ez kettős mérce, éspedig magyarellenes kettős mérce. Mert vagy minden esetről kussoljanak, vagy számoljanak be ilyen felhangokkal a magyarellenes támadásokról is. Elvégre magyar sajtóról van szó, vagy tévednék?