Gyulay Endre püspök az egyház politikai szerepéről
>>>

2005-02-19

   

– Püspök úr, ön szerint politizál-e a magyar katolikus egyház?
– Más eredmény jön ki, ha 25-öt osztok 4-gyel, mint ha fordítva tenném. Az egyház meghirdeti a saját tanítását. Ez a számláló. Valamelyik párt felfedezi benne, hogy neki is vannak ehhez hasonló céljai. Ez a nevező. Az eredmény: az egyház pártpolitikát folytat. A dolog fordítva van: az egyház elmondja a tanítását, és nem átveszi valamelyik párttól. Az egyház már kétezer éve hirdeti ugyanazt, vagy ha tetszik, száztíz éve már, hogy a Rerum novarumban meghirdette szociális tanítását; akkor, amikor ezek a pártok még sehol nem voltak. Az a kérdés tehát, hogy melyik párt alakul az egyház tanításához. Egyébként is minden alkalommal, amikor a választások előtt a püspöki kar kinyilvánította véleményét, ismertette az egyház tanítását, és ehhez fűzte hozzá, hogy a hívek döntsenek lelkiismeretük szerint.
  Mindegy, melyik párt

– Van-e saját szabályozása az egyháznak a politikai megnyilvánulásokra?
– A közügyekkel való foglalkozást az egyház nemcsak feladatának, hanem kötelességének is tartja. A II. Vatikáni Zsinatnak „Az egyház a mai világban" című dokumentumában benne van, hogy minden megkeresztelt katolikus ember köteles a közjóért dolgozni. A dekrétum arról is szól, hogy akinek érzéke van a politikához, az képeztesse ki magát, és korrupció nélkül, tisztességesen vállaljon politikai szereplést, aminek révén az egyház álláspontját ki tudja nyilvánítani. Az Egyházi törvénykönyvben olvasható, hogy a papság semmiféle vezető szerepet nem vállalhat, nem lehet országgyűlési képviselő, párttag, szakszervezeti vezető – csak egészen rendkívüli, különleges engedéllyel.

– A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején ön is személyesen állást foglalt az „igen" mellett. Ezt nem tekintette politikai kérdésnek?
– Lehet így is tekinteni. De ne felejtse el, a miniszterelnök úr sokkal később nyilatkozott arról, nem támogatja, hogy a kettős állampolgárságról törvényt hozzon a parlament; akkor állt elő ezzel, amikor az egyház már régen megszólalt, és a híveket a támogatásra kérte. Nem a Fideszről vagy az MSZP-ről volt szó, hanem egy olyan közösségről, amelyik a saját országában kellene, hogy megőrizze a magyar öntudatát és kultúrát.

– Amikor az egyház belekapcsolódik egy politikai diskurzusba, nem tart attól, hogy azonosítják a politika legtöbbször alázat nélküli módszereivel? Hogyan lehet ettől elkülönülni?
– Ez valóban nehéz. De én soha nem mondtam, hogy bárki egy adott pártra szavazzon. Emlékszem arra a Tisza Szállóban lezajlott nagygyűlésre, amit Orbán Viktor a kampánya alkalmából rendezett; ott is leszögeztem: én nem azt mondom, hogy Orbán Viktorra szavazzanak vagy Horn Gyulára. Azt mondom, ami az egyház tanítása, s azt, ami szociális vagy oktatási kérdésekben ebből eredően megfogalmazható. Ezek – állítólag – politikai kérdések. De hát nem azok! Ma is az a legnagyobb gond a politikával, hogy senki sem arról beszél, mi a közjó. Minden megnyilatkozásban az van, hogy „…mert 2006-ban". Engem püspöki kinevezésemmel az egyház feje azzal bízott meg, hogy a közjó érdekében kiálljak, és nem érdekel, hogy melyik politikai párt valósítja azt meg.

– Elment volna egy baloldali rendezvényre is?
– Általában elmegyek, ahová hívnak, ha hagyják, hogy kifejtsem, amit mondani szeretnék. A rendszerváltozás után a szegedi múzeumban is ott voltam, amikor a szocialisták vallási tagozata meghívott. Horn Gyula is jelen volt. Ott voltam, hogy elmondjam, amit az egyház tanításából el akartam mondani.

– A miniszterelnök vatikáni látogatása vitát keltett, miután bepanaszolta a magyar püspöki kart a pápánál. Milyen visszahangja volt ennek a Vatikánban?
– A vatikáni diplomácia eléggé régi: megszokta már ezt a hozzáállást is, és megszokta a kulturált hozzászólást is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr előtt minden magyar kormányban megvolt a jóindulat, hogy a történelmi egyházakkal személyesen összeült, és beszélgettünk az ország dolgairól. E ciklus alatt is volt erre igény. Alsóbb szintű kezdeményezés volt, de folytatás nélkül. Pedig ott alkalma lett volna a miniszterelnök úrnak elmondania a véleményét az egyház közéleti szerepéről. Hogy miért nem így tett – ő tudja. Szerintem ez a vatikáni közjáték egy kezdő politikus – úgy értem, a nemzetközi politikában kezdő, mert a KISZ-ben, majd az MSZP-ben politizált azelőtt is – önálló kezdeményezése volt, amit nem egyeztetett senkivel. 

6 millió megkeresztelt

– Ön nemrég a jobboldali Nemzeti Fórummal közös rendezvényen vett részt…
– Bocsánat: meghívtak egy rendezvényre, ahol azt mondhattam, amit akarok…

– … és a médiában az terjedt el, hogy ott hatmillió megkeresztelt magyar emberre hivatkozott, akik elvárják az egyháztól, hogy közéleti kérdésekben véleményt nyilvánítson. Valóban ennyien hallgatnak a keresztény egyházak szavára Magyarországon?
– Ez így félreértés. Én azt mondtam, minden megkeresztelt ember az egyházhoz tartozik. Ha valaki azt követeli, hogy az egyház ne politizáljon, akkor ez a hatmillió megkeresztelt ember nem szólhatna hozzá szociális, gazdasági kérdésekhez, sőt nem is szavazhatna.