Hi, szó esik itt alakalomadtán zongorákról is. Miért offolnánk? Szállj be.

 

Ja, Larry Goldingsban meg az a jó, hogy nem a szokásos 4-5 jazz pre-set et alkalmazza. Mindenkinek ajánlom aki szereti a mai zenét. Kicsit MMW-os is néhol, de jazzesebb, könnyedebb is néhol.

 

Rhodes, hmmmm, Laurens tudja a véleményemet. Jó kis hanxer, nagy dinamika, főleg a mai felvételeken. Tudni kell ízesen használni. Sam Páglia zseniális ebben is.

 

A régebbi, hetvenes évekbeli zenékben viszont kifejezetten rühelltem, ugyanis ez gyakran a Hammondokat váltotta le mind külföldön. De tényleg rosszabbak lettek a zenék is. Példa erre számtalan.

Kint: Atomic Rooster, Focus, Brian Auger, ...

Itthon meg már fájt az LGT és Syrius esetében a váltás pl.

Ez persze azokra a zenékre vonatkozik ahol gyakorlatilag az orgonák hangszerelését egyszerűen átkonvertálták fenderzongira.

 

De ahol eleve arra készül a zene abban teljesen más. Ki most az etalon ebben a műfajban? Nem a szokásos nagy nevekre gondolok.

Üdv, Zs.