Én egy konkrét felvetésre válaszoltam konkrét tényeket összegző állítással, amelynek részletes bizonyítékait megtalálhatod az ezzel foglalkozó többszáz, valamennyi szóbajöhető ország szabályozását idéző és elemző hozzászólásomban.

 

Ez a válasz arra született, hogy valaki azt állította, hogy "Európában megoldották". Nons, megoldották, de seholse ezen a balkáni módon és nem azért, mert a magyar géniusz, Patrubány kellett a felfedezéshez, hanem azért, mert ez nem járható és nem eurokonform út és főképpen nem a "probléma" megoldásáról szól, hanem annak elmérgesítéséről és állandósításáról, etnicista-sován virtuális elégtételről, egy nemzet lelkének betegítéséről. Az osztrákok is vannak akkora hazafiak, mint a magyarok, és mégis kategorikusan kizárják a megoldást. A németek is. És mindenki, az olaszok is, minden ellenkező híreszteléssel szemben: éppen a békeszerződés érintette területekre, nem véletlenül.

 

Erre te előveszed a másik szintű érvelést, hogy "mi" mennyire kötődünk mihez. Ezt te nem tudhatod, nem tartozik rád, a megállapításaimat meg nem motiválja, hiszen tényeket állítottam, és mivel Európában seholsem alkalmaztak ilyen megoldásokat, és ezenkívül Orbán is és Németh Zsolt is és Martonyi is külpolitikai szempontból kivihetetlennek és beláthatatlan következményekkel járónak gondolta, Duray meg pár éve még éppen azokat hazaárulózta le, akik a kettősállampolgárság mellett voltak (idézzem?), ez bizony azt jelenti, hogy mindenki egy ordas összeesküvés része, senki nem igazmagyar, semelyik más nemzet nem hazafi. 

 

Ez meg egy elég valószínűtlen, hogy azt ne mondjam, elmebeteg világkép.

 

A nemzetpolitikának meg belülről kell kifele épülnie: előbb a Magyar Köztársaság funkciójával, szerepével, gazdasági fejlődésével kapcsolatos kérdéseket kell tisztáztnunk és ebből kell tovább építkeznünk a határokon túli, más állampolgári kötelékben és más államok fennhatósága alá tartozó területeken élő nemzettársaink problematikájához.

 

A nemzetpolitikának konstruktívnak és nem konfrontatívnak kell lennie. 1937-ben nem a szudétanémetek helyzete volt Németország legégetőbb nemzetpolitikai kérdése, hanem a soviniszta-nacionalista-háborús-tömeggyilkos rezsim. És ez arezsim legitimálni tudta magát a szudéta-üggyel és ezzel egy pusztító háborúba kevete az országot vagy nyolvmillió halottat és további terülketcsonkítást okozva.

 

És efféle fejleményeket kell megakadályozni, illetve az effeéle dolgokkal házaló csirkefogókat kell megállítani.