Nevelés, beidegzödés, megszokás, fantáziátlanság kérdése.
Életem felét itt töltöttem, s ha a gyerekkort levesszük 75%-át. Mit akarhatok a "magyarságommal".
Irtózom azoktól akik a diaszporában barátkoznak. Félnek kilépni. Akik magyar henteshez járnak és magyarul esznek. És állandóan hazafelé sóhajtoznak.
Minek vannak itt?
Értelmetlen.
2-3 évenként 8-12 nap, s már jönnék is vissza. Az ágyam/agyam itt van. Szeretek kényelmesen aludni.
Nekem nem fontos, hogy magyar vagyok-e vagy sem. Nem tehetek róla, hogy oda születtem, s beszélem a nyelvet. (Csak is ezért vagyok itt. Ha történetesen jappánul tudnék annyira amennyire magyarul, akkor oda (is) "húzna" a szivem.)
Az öseim németek, székelyek, tótok, belgák, bosnyákok, s ki tudja...
Boldog vagyok, hogy kitántorogtam.
Baj ez?