Nem azt akarom, hogy szépen, vasalt blúzocskában csendesen babázzon, engem nem zavar, hogy szét vannak dobálva a játékok, összemaszatolják magukat, stb. Ez a gyerekkel jár. De azért egy 20 hónapos gyereknek a hangos NEM SZABAD felszólításra illene legalább megtorpannia. A nagyobbal ennyi idősen már elmehettem motorozni vagy a kis babakocsiját tologatni, pedig ő sem egy angyalka, de ha rászóltam, hogy álljon meg, vagy hogy melyik irányba menjünk, akkor szót fogadott. ( akicsi ilyenkor röhögve elrohan a másik irányba, legtöbbször az úttest felé - ami szerencsére messze van, így előbb kapom el) Amikor a nagy ennyi idős volt, a kicsi akkor volt 2 hónapos, úgy át tudtam békávézni a városon, hogy a kicsit kendőbe raktam, a nagy meg szépen, a kezemet fogva jött velem. Valahogy jobban tudta, mikor nincs helye az ökörködésnek, pedig ő sem egy állandóan szófogadó mintagyerek. Ő is akart lemotorozni a kanapéról,az apja röptében kapta el. Amikor az ételt földre dobta és leszidtuk érte, utána többet nem csinálta. Rosszalkodik, huncutkodik, hisztizik néha, ugyanúgy, mint más gyerek. De a kicsinek nem használ sem a szép szó, sem a határozott utasítás, sem a kiabálás, a verés meg nem a mi műfajunk, eddig csak a kezére kapott párszor.