Meg fogsz lepődni, a "tökös" fellépést mindig is tisztelték, és a lelkük mélyén örülnek, ha az ember - persze nélkülözhetetlen egy kis "macsós" mache - szóba elegyewdik velük, és odafigyelve meghallgatja őket és képes olyanokat is beszélni, amit ők bár ellenségesnek, de nem puszta lesajnáló propagandaszövegnek tartanak.

Jártam én már köztük - nem a Magyar Szigeten, de pl. Ekrem Kemál György társaságában meg a Magyar Fórum szerkesztőségének legszebb, Ludwig Emiles  napjaiban az egyik  törzskocsmájukban, ami az én törzskocsmám is volt, szóval jártam én oda rendszeresen CAHAL-egyenruhában, egyedül, vitára és konfrontációra készen és azt mondhatom neked, hogy tulajdonképpen bajtársiasak és elismerőek voltak.