Bevallom, kicsit örömmel olvastam az "agresszivitással" kapcsolatos hozzászólásaitokat, mert megnyugodtam, hogy akkor nem csak az én kutyám tud nagyon morcos lenni, ha este piszkáljuk. Este, vagy napközben, amikor ő pihenne, de mi inkább szeretgetni szeretnénk, vagy vmi, előbb morgással jelzi (mintha az orra alatt dünnyögne :)), hogy hagyjuk őt most békén, de persze mi néha nem értünk a szép szóból és csak hozzányúlunk, na akkor odakap a kezünkhöz. DE nem vészes, sőt alig ér hozzánk, de tudjuk, ennyit sem engedhetne meg magának. Az a baj, hogy utána ha rászólunk, akkor meg olyan megbánó szemekkel tud jönni hízelegni, hogy nem lehet rá haragudni és itt vége is a nevelésnek.
Ha vmi baja esik (pl régebben a térde), Dolly nem akar megharapni, jön oda hozzám, hogy segítsek rajta. De pont tegnap is történt egy kis baleset. Meg volt őrülve a slag miatt és szaladgált ezerrel, én már előre láttam a rosszat, abban a pillanatban meg is történt. Belszaladt az egyik rózsánkba. Felakadt rá a füle, feje, szerencse, hogy a szemét nem szúrták meg a tüskék. Elkezdtett sírni, mert ki akart szabadulni, meg fájt is neki. Ahogy odaértem, megnyugodott és hagyta, hogy kiszabadítsam. :) Utána már jóval visszafogottabban szaladgált. :)