Ostoba, figyuzzál egy cseppet, ha képes vagy rá.

A Délvidék magyar volt. Az őseid, hanyatt-homlok menekülve a török elől - kurvára megvédtétek a hazátokat már akkor is - bekéredzkedtek hozzánk. Mi mindig segítettünk az elesetteken, befogadtunk benneteket, de nem csak titeket, másokat is. Ezt sajnos egy kicsit megszívtuk, mert azt hittük hálásak lesztek ezért. Na mindegy. Csúszva-mászva bekéredzkedtetek (mármint az őseid), aztán kezdtétek valahogy jól érezni magatokat és hinni, hogy ez a föld a tiétek, amiért tkp. nem tettetek semmit.

A Délvidéki bevonulás tehát nem jelentett mást, mint az egykori birtok visszavétele. A magyar honvédség ennek megfelelően fenntartotta a rendet és senkit nem üldözött.

Miután egy-két sötét agyú csetnik ezt nem értette, gyáva partizán- azaz mai szóval terror cselekményekhez folyamodott, amelyeket - sajnos - a szerb nemzetiségű lakosság támogatott. Ezt a támogatást a hatóságok többszöri felszólítására sem voltak hajlandók abbahagyni, amikor is bekövetkeztek a már ismert sajnálatos események. Ezt én mint magyar, ha meg is értem, de nem tudok vele egyetérteni.

Viszont ez nem mentség a "hős" Tito-partizánok számára, hogy pár évvel később, amikor már semmitől sem kellett tartaniuk, elvakult bosszúból kb. 40 ezer ártatlan magyar nemzetiségű embert végeztek ki a legkegyetlenebb módszerekkel.

Erről mi a véleményed, "hős" szerb "testvérem"?...