A király és az esztendő

Mezopotámiában az uralkodót az „országok urának” (vagyis a világ urának), vagy „a Világegyetem négy tája urának” nevezték, ezek a címek pedig eredetileg az isteneknek voltak fenntartva. Az Újév ünnepén tartott szertartás során az uralkodó eljátszotta a meghaló és feltámadó Napisten ciklusára és a vízből születő hősök pályafutására emlékeztető szerepét.  E mitikus-rituális eseménysorozat első szakasza – a király megaláztatása – a világnak a teremtés előtti káoszba való visszatérését jelzi. A főpap megfosztotta a királyt jelvényeitől (a jogartól, a gyűrűtől, a szablyától és a koronától), és arcul ütötte. Majd a király, térden állva, ártatlannak vallotta magát: „Nem vétkeztem, ó, Országok ura, nem voltam hanyag istenségeddel szemben”. A főpap az isten nevében válaszolt: „Ne félj … Marduk meghallgatja imádat. Megnöveli birodalmad.” (Eliade/1994/69)

A magyar esztendő szó eredeti „Isten idő” jelentése megengedi annak feltételezését, hogy hasonló hiedelmek és szertartások a magyar ősvallásnak is részét képezhették. A mezopotámiai uralkodó évenként ismétlődő megaláztatása és beszámoltatása mellesleg a magyar királyi hatalom - Szent István Intelmeiben is tükröződő - önkorlátozó tendenciáira emlékeztet.

A pünkösdi királyválasztásról nevezetes pünkösd ünnepe az elmúlt időszakot búcsúztatja, az eljövendőt meg üdvözli.

Ipolyi idejében a pünkösdi királyválasztás során az ifjúság a legények közül királyt, a leányok közül királynőt választ, „amaz az ünnepély feje és rendezője, emez dísze … fejökre korona vagy csak virág koszorú tétetik … minden ház előtt eljárják a körtáncot … pünkösd ünnepére vonatkozó versek … szavaltatnak el … a hosszabb ekkori énekek … ismert népdalok”.  A különböző adatok alapján a nyár megjöttének ünnepéről van szó. A tél vén banyaként, vagy gyalázatosan vonszolt fatuskóként kivettetik s helyébe zöldellő ág, virágzó májfa hozatik bé.

A pünkösdi királyválasztás megfelelője ismert a perzsáknál, a babiloniaiaknál, az asszíroknál és a rómaiaknál is. Egykor több lehetett tréfás mulatságnál és az uralkodó leváltására, vagy figyelmeztetésére szolgálhatott.