A királyeszme rendeltetése és biztosítása

A magyar királyeszme nem volt öncélú.

Az isteni eredetű dinasztiából való vérségi leszármazás követelménye lényeges, azonban csak másodlagos szempont volt a közös hagyomány elfogadásának (a nemzeti érdek elsődlegességének) elve mellett. A vérségi elvet éppen azért tekinthették fontosnak, mert feltételezhető, hogy a családtag nem tesz családja érdekei ellen, s hogy a leszármazott nem tagadja meg az isteni ős törvényeit. Az uralkodót ezért a hun-magyar dinasztiából választották, e mellett azonban koronázásakor még esküt is kellett tennie az ország törvényeinek betartására. Isteni származás ide, isteni származás oda – az uralkodó csak addig viselheti a koronát, amíg népéért él és hal.

Az alattvalók akár fegyverrel is kényszeríthették a királyt esküjük betartására. A lázadókat pedig nem lehetett megbüntetni, mivel a nemzet érdekében, a nemzeti hagyományoknak és jogrendnek megfelelően, a büntetlen ellenálláshoz való jog szellemében cselekedtek.

Bakay Kornél figyelmeztet rá, hogy az idegen ajkú magyar királynék mindaddig élvezték a királyi család tagjának kijáró tiszteletet, amíg a közös hagyományhoz tartották magukat, ám amikor méltatlanná váltak a magyar királyi hatalomhoz, meglakoltak.

Így járt például I. András király özvegye, Anasztázia, amikor a Magyarország ellen hadat vezető Ottó bajor hercegnek ajándékozta Attila kardját 1063-ban. Fiával, a megkoronázott Salamonnal, és menyével, a német Judittal együtt, menekülnie kellett az országból. Kun Erzsébet anyakirályné is elvesztette a magyarok rokonszenvét, amikor kiderült, hogy az ő tudtával rabolták el V. István királytól a kis (IV.) László királyfit 1272-ben.

Ezzel szemben az igazságtalanul zsarnokoskodók elleni fellépés büntetlen maradt, még akkor is, ha ennek maga a király, vagy a királyné esett áldozatul. Jó példa erre Péter király megölése, amelyet Vata és emberei hajtottak végre 1046-ban és Vata mégis büntetlen maradt! (A Képes Krónikában ugyanis a 113. szakaszban szerepel 1074-ben Vata főúr, mint Géza herceg követe.) De büntetlen maradt a merániai Gertrúdot meggyilkoló Bánk és veje Simon is 1213-ban, mert igazságosan jártak el.