Mi ez, úttörő tábor? Vagy pszichológiai teszt? Ott kaptam utoljára ilyen kérdéseket.

 

Egy sima európai családban a "javak elosztása, vezetői réteg" fogalom sohasem jelenik meg, és soha nem is akar megjelenni, amennyiben normális a család.

Normális anyuka és apuka arra neveli a gyerekét, hogy add oda a szomszéd kisfiúnak a játékodat, ő is akar játszani.

A krach akkor üt be, amikor a "felnőtté válás" bonyolult útján rájön, hogy másokat meg nem így neveltek, és ezért az összes játéka mások tulajdonába kerül, és egy idő után apa nem vesz újat, hanem aszongya, küzdj meg a magadéért, és kész, ennyi b+.

 

A sápadtarcúval meg az a baj, hogy így van.

Ezért nincs Amerikának történelme, a németnek meg az olasznak népzenéje meg humora, a franciának (meg az amerikainak) empátiája, stb.

 

Tulképp ha sápattarcú nem lenne, ez a bolygó addig létezne, amíg bele nem zuhan a Napba.

 

És nem kell a technika. Kinek kell a technika? Mik az alapvető szükségletek? Evés, ivás, kefélés (fajfenntartás), elmélkedés. Ehhez nem kell technika.

 

Persze, ha nem lenne, mi sem beszélgetnénk, bár, ha elég nagy gondolkodók lennénk, már biztosan hallottunk volna egymásról, mert egy spanyol vándor hallotta volna az én történetemet egy japán fogadóban, és összefutna egy norvéggal Jászárokszálláson, aki pedig elmesélné neki a tiédet, amit Arnhemben hallott.

Így ha megszállnék egy karthagói fogadóban, megtudnám, hogy létezel, és ötven éven belül összefutnánk Rómában, és a fiam egész biztosan elvenné a lányodat feleségül.