Olyan világrendet szeretnék, ahol egyenlők az emberek jogilag, szabadságjogaikat illetően és mindenfajta javaikban.

Mindenki azt a munkát (vagyis örömkeltő szórakozást) folytathatná, amit mindennél jobban szeretne.

Szeretném, ha az emberek nem torzsalkodnának egymással, nem lopnának, hazudnának, trágárkodnának, ócsárolnák egymást és unatkoznának!, hanem minden kis időegységre megfelelő elfoglaltságuk lehetne, amiben örömüket lelnék.

Szeretném, ha az emberek megtalálnák az életvezetésükhöz fontos komponenseiket és életükhöz hozzátartozó társukat.

Szeretném, ha nem lenne akkora széthúzás a világban és szeretném, ha nem éheznének az emberek és ha nem halna meg olyan sok jó ember.

Szeretném, ha szeretnék az emberek egymást és soha rosszat nem akarnának egymásnak.

Szeretném, ha kölcsönösen segítenének egymásnak az emeberek és nem akadályoznák szándékosan egymást.

Szeretném, ha nem lenne több bűnözés és oly sok bűn, szeretném, ha igazán tiszták és jóakaratúak lennének az emberek.

De azt tudom, hogy amit felsoroltam soha nem fog megvalósulni. Még 10 évesen azt hittem, hogy ez a világ nagyon jó és minden ember szereti egymást, aztán sajnos elmúlt ugyanennyi év és azt szeretném, ha újból ugyanúgy tudnék érezni, mint tízévesen.

De sajnos már 12 évesen rájöttem arra, hogy ez a világ nem jó, az embereket mindig valami hatalom hajtja, ez a hatalom persze nem csak a politika, hanem mindig valamin a hatalmukat akarják gyakorolni, ez így nem jó! Az emberek meg túl akarják szárnyalni egymást teljesen mindegy milyen módon, de sajnos ez így van.

Tehát már 12 éves korom óta ezzel élek együtt, de azóta megtanultam egy újabb lépcsőfokot, hogy bár tudom, hogy milyen a világ, de azért boldognak kell lenni benne, amennyire csak megy, de nem úgy mint a többiek!, hanem alázattal, néha persze azonosul sajnos az ember ezzel a világgal és a játékszabályaial, de egy materiális világban egy materiál nem is tud más lenni, különben szerintem én még rosszabb vagyok a materiális emberek között, mert bár elméletben megfogalmazom a "helyesnek (csupán) vélt" dolgokat, gyakorlatban alig, vagy csak néha bírom megvalósítani, ez nagy hibám, igyekszem változtatni rajta, de most már annyi hibát véltem felfedezni magamon, hogy szinte szt merem mondani, hogy lehetetlen, hogy jóra tudjak változni, de törekszem igen erősen a (csupán általam meghatározott) jóra.

Hú, mennyi giz-gazt összehordtam, de remélem megértitek a lényegét.