Mit jelent a "mások életének megkeserítése"? Egy átlagos hittérítő nem aljas indokból csönget be vasárnap reggel, hanem mert a lehető legjobbat akarja a másiknak: megpróbálja megmenteni a legrosszabbtól. Olykor az orvosság is keserű, mégis jót tesz.

Vagy az igazság keresése csak addig a pontig lehetséges, amíg mások életbe be nem avatkozik az ember, és mindenki csakis a saját élete fölött rendelkezhet?

Ha egy házaspár egyik tagja a család mindenek fölött való szentségében hisz, míg a másik tíz évnyi együttélés után hirtelen rájön, hogy csakis úgy lehet boldog, ha szerzetesnek áll és faképnél hagyja a családját (bele értve a kilenc gyerekét is) -- ekkor kinek az élete keseríthető meg inkább? Kinek kellene lemondania a saját igazságáról?

Rátérve a szakrális királyságra, mi kellene ehhez? Miért nincs most ilyen világrendszer?