"Azok, akik robbantgatnak, gyakran moszlimok, és terrorista szervezetek tagjai, akiknek vezetői gazdasági és politikai szempontok szerint irányítják őket, kihasználva mély vallásosságukat, és a nyomort, amiben élnek."

A "mély vallásosság" igaz, de a nyomor korántsem feltétel.

Mi a közös az öngyilkos merénylőkben?

Az, hogy az életüket kevésbé tartják fontosnak egy általuk magasabb rendűnek tartott eszménél, illetve nem gondolják, hogy az életük egyedi és megismételhetetlen volna -- túlvilági létre, sőt, túlvilági jutalomra számítanak.

Ez a nézet nyilván csak a muszlimok sajátja.

"De robbantgatnak az írek is, akik ugye nem muszlimok, meg a magyar gazdag paraszt is, aki haragszik a másik magyar gazdag parasztra."

Természetesen.

Ki-ki megpróbálja úgy befolyásolni a világot, hogy az minél inkább megfeleljen az elképzeléseinek.

Pszichológiai tény, hogy személytelen prédát könnyebben ölnek az emberek. Minél kevésbé kötődnek érzelmileg egy másik lényhez, minél inkább el tudnak vonatkoztatni attól, hogy a tevékenységükkel életet oltanak ki, annál könnyebb a pusztítás.

Az egyik véglet a szociopata kannibál sorozatgyilkos, a másik pedig az a "pránatáplálkozó", aki úgy határozott, hogy az a fajta energia, amivel táplálkozik, nem személyes, és így nem kell szembesülnie azzal a gondolattal, hogy az életben maradásához más életet kell elpusztítania.

"Mellesleg ez szvsz nem vallási-filozófiai téma, hacsak nem marxi alapokon vizsgáljuk a vezérelvet.
(mint ahogy a Hitler-Jugendnek sem volt semmi köze Nietzschéhez)"

Nem hinném, hogy a filozófia kizárólag már halott okos emberek mondásainak elemzéséből állna.

Filo-sofia. A bölcsesség szeretete. Gondolkodás: válaszok és újabb kérdések keresése. A világ megismerése.

Az én értelmezésem szerint valami ilyesmiről szólhat a "vallás-filozófia". Ebbe a témába ne férne bele az, hogy ki milyen világrendszert tart ideálisnak?