nyugatinyúl Creative Commons License 2005.07.21 0 0 3554

Bar ezt valszeg mar a kutya se olvassa, en azert meg idebököm, az igazi indulás elöestéjén, tulajdonképpen, mint az utolso 2004-es tabori hozzaszolast, ami majd ezutan jön aug. 3-tol, az mar a 2005-ös tabor foruma lesz, amihez en ugye ezuttal nem fogok tudni erdemben hozzatevödni, ugyhogy irígyen, szomorúan es vesztesen elkotródom a pályáról. Azért érezzétek jól magatokat, szemetek... Idén nem számháborúzom, nem horkolok Nándi fülébe és még csak észre sem fog venni senki. Minek is élek még én ezen a földön...

Egy áruló szakadár, aki ismeretlen helyen elásta tábori hálózsákját, mint a csatabárdot.

 

Pirosszemû

 

Sok szárnyad alatt melengeted együgyû,
szebbik szívemet.
Már hullanak a legpirosabb almák,
õk is visszagondolnak szemedre.
Pirosszemû madaram, hol vagy?
Bejártam
Sok fekete földet utánad.
Repülj csak,
aztán gyere vissza. Én várlak
és sokat járkálok az uccán, keresem
piros nyomod a levegõben.
Kavicsokat dobtam a folyóba,
õ is itt hagy most engem.
Oly magas házak közt élek,
el is vesznék, ha nem vigyázna rám
néhány itt felejtett éneked. Pedig
szeretnék nagyobb lenni mint a házak,
meglátnál messzirõl, amint
szemem fölé emelt tenyérrel
nézelõdök és szomorú vagyok.
Pirosszemû madaram, hol vagy?
Sok szép földet bejártam utánad.