Az ábrán két álarcos ló látható, közöttük egy fa.

 

Az álarc, alovak feldíszítése, önmagában is valamilyen kiemelkedő alkalomra, ünnepi (vallásos?) eseményre utal.

 

A középpontban álló fa (a hasonló ábrázolások és a mitológiai ismereteink alapján) nyilván a világoszlop, vagy világfa, amit az északi sarkon képzeltek el az elődök.

 

Ezért a felirat pontosan arról szól, amit a képen is láthatunk. Nyilván egy ősvallási ünnep lényegét ábrázolták, de már nem sokat értünk meg belőle.

 

*********************************************

 

A marhakoponyákat esetleg a szarvaik miatt használták.

 

A szarvak szimbolikus jelentést hordozhattak.

 

- az Ószövetség szerint a szarv "király" jelentésű. 

- Baál isten egy fiatal bikát állított maga helyett helyettesként.

- A német horn "szarv"-at és "csúcs"-ot is jelent (miközben közel áll a herr-hez is).

 

Azaz a szarv a megszemélyesített, istennel azonos világoszlop jelképe. Ezek azonban nemzetközi példák, amelyekből csak haloványan bontakozik ki a koponyák sopronkőhidai használatának értelme. Pontosat nem lehet tudni.

 

A budapesti hun jelvény esetében feltehetően a túlvilágra vezető utat mutatta a felirat is, meg a rajz is a halott lelke számára (vagy az élő számára is?). Ugyanez lehetett a szerepe a szarvaknak is, csak egy marhakoponya sokkal olcsóbban fejezte ki ugyanazt a gondolatot, mint egy bronzöntvény.

 

*************************************************

 

Hun és honfoglaláskori sírokban megfigyelték, hogy a díszes szíjvéget a temetéskor úgy helyezték el, hogy a korábban lelógó vége most felfelé mutasson. Ezek is az égbe vezető út szíjvégen lévő ábrázolásával kapcsolatosak. A halott számára hirtelen fontos lett ennek a figyelembe vétele. Ez összefügghet azzal, hogy a túlvilágon egyébként is minden fordított.