Na, most már tényleg sírva fakadok, ha nem tudom beírni... (Minek van formázás, ha nem hagyja??)

 

 

Emily Brontë: I'm happiest when most away

I'm happiest when most away
I can bear my soul from its home of clay
On a windy night when the moon is bright
And the eye can wander thru worlds of light
    
When I am not and none beside
Nor earth nor sea nor cloudless sky
But only spirit wandering wide
Thru infinite immensity.

 

 

Bár nem szoktam verseket fordítani, most megteszem, Bubus kedvéért. :)

 

 

Emily Brontë: Akkor vagyok a legboldogabb

Akkor vagyok a legboldogabb,
Ha lelkem a börtönéből kiszakad,
Szeles éjen, ha a hold ragyog fenn,
S a fény világában barangol a szem.

 

Mikor nem vagyok, és más sincs rég,
Nincs föld, se tenger, se felhőtlen ég,
Csak a lélek, mely vándorol szabadon
A végtelenben, hol kószálni hagyom.

 

 

Shal