Bár én még nem szültem :), de szerintem igazságod vagyon. :)

Vannak nők, akik úgy képzelik a szülést, hogy lefekszenek az ágyra otthon a szeretteik körében (a fájás csak jelképes), megjelenik két angyal, rózsaszirmot szór, és a karodba helyezik a kisbabát, aki rádnevet.. és mindenki boldog :)

(mert komplikáció mindig csak másokkal történik..)

Aztán letaglózó a valóság, ahogy görcsösen jönnek a fájások, már órák óta, de csak nem akar megszületni a baba, már a segédkező bábának is folyik az izzadság a homlokáról, rohamosan fogy az erőd, mindenki egyre tanácstalanabb, ne hívjuk-e a mentőket.. aztán remegő kézzel a 112, és ahogy várod őket (mikor érnek már ide! ilyenkor minden perc egy órának tűnik), egyre erőtlenebb vagy, vérzel, és a homlokodra rakott vizes törülközővel azt kívánod, hogy bárcsak túl lennél már az egészen..

Manapság tömik tele a nők fejét azzal, hogy milyen jó otthon szülni (+ hogy milyen intelligens a mosópor, + hogy a perem alatt is el kell pusztítani a baktériumokat), de

szülésnél bármikor adódhatnak olyan előre nem látható komplikációk (pl. a köldökzsinor nyakra csavarodása), amelyeknek az időben diagnosztizálásához + segítségnyújtáshoz elengedhetetlen a megfelelő háttér..