Varga Géza:

Rovásírásunk tudós eredeztetésének története (12)

Részletek a napokban 4. kiadásban megjelent

"A székely rovásírás eredete" c. kötetből.

  
 
 Éppen az íráskutatás története szolgáltat több példát is arra, hogy a nagy tudományos felismerésekhez nem szükséges valamiféle „céhtagság”. Doblhofer például - kissé sarkítva - így ír az egyik legnagyobb kutatási eredmény megszületésérôl: „És ekkor jön Grotefend. Nem is szakember! Vidéki iskolamester, gimnáziumi tanár. Az orientalisztikáról nincs is fogalma, csak éppen vakmerő fickó, aki egy szép napon fogad elázott barátaival, hazamegy és megfejti az ékírást.” (Doblhofer/ 1962/106)

 A székely írás besorolásával kapcsolatos alapkérdések mellesleg már régen tisztázottak. A krónikáink világosan hun-szkíta eredetű írást emlegetnek, amelynek típusát Thelegdi betű- és szótagírásként határozta meg már 1598-ban. S a Németh Gyula által is leírt székely hangzóugratáshoz hasonló gyakorlatot alkalmazó szótagírásokat valóban arról a területről ismerjük, ahonnan a szkíták (akiket Mészáros Gyula a hatti-akkal azonosít) elindultak.

 A szkíta őshaza és nemzetiség kérdése vitatott, s e vitába nem kívánunk a lehetségesnél mélyebben belebonyolódni. Mégis megemlítjük, hogy Sziciliai Diodorus szerint a szkíták „eleinte ... az Araxes folyó mentében laktak, ... (majd) megszerzék a hegyvidéket a Kaukázusig ... s a többi területet a Tanaisz folyójáig”. Bartal György Herodotoszra (IV. 100.) és Curtiusra (VII. 3.) hivatkozva azt írja, hogy a legrégibb szittya föld a Taurusz hegytől kezdődik (Bartal 1862/6).  Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szavartü aszfalü (szabír, azaz hurrita; vö: Zsukov/1962/305!). Plinius (VI. 19) pedig azt mondja, hogy a szarmaták a médek leszármazottai. A történelem mindezeket a népeket a Kárpát-medencébe terelte s bennünk élnek tovább. A szkíta és szarmata kor után itt maradt nagy tömegű népesség magyarságát Marjalaki Kiss Lajos is feltételezte (vö: Bakay/1997/185) és a római kor előtti földrajzi neveink (Balaton, Pelso, Pilis, Duna) is támogatják (Varga/1998).

 A „véletlen egyezések” lehetséges ellenérvével egy 1991-ben és 1993-ban is megjelent tanulmányban leszámoltunk. A székely rovásjelek egykori hieroglif jellegű használatáról, hun és avar előfordulásairól, a népi és uralmi jelképeinkkel való összefüggésükről, valamint a magyar mitológiai rendszert alkotó jelneveinkről 1993-ban és 1996-ban is írtunk. A már tisztázott írástörténeti alapok elfogadásához vagy megcáfolásához aligha Grotefend alkoholmámorára, - inkább éles elméjére, vasszorgalmára és becsületességére lenne szükség.