Varga Géza:

Rovásírásunk tudós eredeztetésének története (9)

Részletek a napokban 4. kiadásban megjelent

"A székely rovásírás eredete" c. kötetből.

  
A fenti két évszám között jelent meg Simon Péter „A székely írás eredetérôl” írt tanulmánya. Ebben a jelformák hasonlítgatására szorítkozó írásrendszer-egyeztetési elképzeléseket értékeli: „Két vagy több írás közös jeleinek a száma kétségtelenül közelebbi, vagy távolabbi rokonságuk bizonyítéka; ám csak egy bizonyíték a lehetséges többi mellett, és a rokonság nem feltétlenül azonos azzal, hogy egyik írás a másikból származott. Írások elemzésekor, összehasonlításakor elengedhetetlen annak a vizsgálata is, hogy azok, rendszerüket tekintve, az írásfejlődés mely irányát képviselik ... Ehhez pedig rendszerbeli sajátosságaikat is tisztázni kell.” Majd megállapítja: az ótürk írások a betűírások és a szótagírások között helyezkednek el. Alapvetően más rendszerűek, mint akár a székely, akár a pehlevi (arámi-szogd) és a többi sémi eredetű betűírás. Kizárt dolog, hogy a bonyolult türk szótagírás betűírásból alakuljon ki, ráadásul egy olyan korban, amikor a betűírások már régen elterjedtek.

 Az északi semita írásokkal egyeztethetetlen székely jelek tatárlaki, egyiptomi, krétai, ciprusi, hettita, föníciai, dél semita, görög, etruszk, ibériai, germán stb. párhuzamainak vizsgálata alapján valószínűsíti, hogy a székely írás nem tartozik a sémi írások családjába, hanem közvetlenül a Mediterráneum keleti felében használt hieroglif írásokból alakult ki a Fekete-tengertől és a Kaukázustól délre, a Damaszkusz és Babilon vonaltól pedig északra, a Kr. e. II. évezred első felében (Simon 1993/42-51).

 Szekeres István ugyanebben a kötetben így fejti ki az álláspontját: „A magyar írástörténet-kutatás - a nemzetközihez hasonlóan - többnyire csak a jelformák és a hangértékek összevetésére, hasonlítgatására szorítkozik két írásrendszer rokonságának vizsgálatakor. ... A sztyeppi írások létrejöttét magyarázó munkák megelégszenek korábbi megállapítások ellenőrzés nélküli ismételgetésével.  ... Így születhettek meg és terjedhettek el azok az „eredmények”, hogy az ótörök s a véle rokonságban lévő székely rovásírás is, végső soron az arameus távoli származéka. ... A jelek formai azonossága, vagy hasonlósága azonban önmagában nem sokat jelent. Antik írásrendszerek esetén legfeljebb néhány statisztikai megállapítás várható a pusztán a jelek formai hasonlóságára alapozott, de az egykori fogalomjelentések feltárását meg sem kísérlő elméletektôl ... Az eltérések és a kivételek okát rendre válasz nélkül hagyták. Meg sem próbálták ... feltárni ezen írások létrejöttének egyéb lehetőségeit, a ... nyelvi alapok nyújtotta „nyelvi keresztpróba”  lehetőségével pedig végképp nem éltek, mert azt fel sem ismerték” (Szekeres/1993/56-59).

 Saját összegzésem a maival egyezően hangzott: „A magyar nyelv ... olyan területeken alakult ki és fejlődött, ahol a legfontosabb írásrendszerek változásait okozó történelmi kataklizmák hatása meghatározó volt. ... ennek köszönhető a magyar szimbólumkincs és a székely írás sok párhuzama, amelyek ... déli földrajzi területekre és korai történelmi korszakokra mutatnak. Ezen párhuzamok szerint az uráli és a finnugor kor valahol a Kaukázustól délre eső hegyekben zajlott le. Az ugor kort megelőző ezer éves átmeneti időszak (2000 és 1000 között) az Anatóliából a sztyeppére irányuló vándorlás korszaka lehetett, aminek során a Kárpátoktól Kínáig jutottak el kulturális és/vagy etnikai értelemben vett elődeink. Lehetséges, hogy ... a sztyeppi szakasz ... már i. e. 4000 táján megkezdődött. ... a délről évezredeken át folyamatosan érkező hatások a sztyeppén egymásra rétegződtek és egységesültek ... a székely rovásírás bölcsője valahol a Közel-Keleten ringott i. e. 5000 és i. e. 600 között. ... Ha közelebbi időpontot kellene megadnunk, akkor az i. e. második évezred közepén a sztyeppére irányuló hurrita (szabír) vándorlásra gondolhatunk leginkább. ... a székely rovásírás minden bizonnyal a fémkohászattal összefüggésben, a lótartás elterjedésével és a sztyepp déli irányból történő benépesedésével párhuzamosan jutott el Kínáig, majd a ... népvándorlás hullámaival Európába.” (Varga/1993/142,145)

 Benkő Elek a „következtetéseiben vitathatatlanul műkedvelô” értekezések példájaként említette fenti közös kötetünket (Benkô/1994), de - érvek híján - nem vállalkozott annak tudományos igényű bírálatára. A kötetben tárgyalt legfontosabb kérdéskörre, a származásra vonatkozó félmondata szerint azonban a székely írás „még tisztázatlan eredetű”. A Hunnia szerkesztőségi cikke (Robbanó írástörténet, 1996. II. 2., 53. o.) után a szerző visszakozott: „ma még nincs egyértelmű képünk arról, hogy mikor és milyen körülmények között alakult ki az írásbeliségnek ez a sajátos megjelenési formája. A kutatás egy meghatározó vonulata egyetért abban, hogy a székely rovásbetűk nagyobb részben türk, kisebb mértékben pedig görög és glagolita ... eredetűek.” (Benkő/1996). Bár nem árulja el, kit számít a „meghatározó vonulat” sorába, Róna-Tas András (1996), Sándor Klára (1996) és Ferenczi Géza (1997) éppen ekkortájt hagyott fel korábbi álláspontjával, Vékony Gábor, Püspöki Nagy Péter, Simon Péter és mások pedig korábban sem hitték azt, hogy „a székely rovásbetűk nagyobb részben türk ... eredetűek”. Ha Németh Gyula - aki életében három egymástól eltérő őstörténeti koncepciót dolgozott ki - megérhette volna ezt a kort, bizonyára maga is felhagyott volna a türk eredeztetés délibábjával.