Varga Géza:

Rovásírásunk tudós eredeztetésének története (8)

 

Részletek a napokban 4. kiadásban megjelent

"A székely rovásírás eredete" c. kötetből.

 

Sándor Klára Róna-Tas András hatására kezdett foglalkozni a székely írás eredetének kérdésével. Mint írja: „célom az volt, hogy összefoglaljam, milyen feladatokat kell elvégeznünk, mielôtt azt az ábécét kezdjük keresni, amely alapja lehetett a székely rovásírás legkorábbi változatának ... a manapság újra egyre nagyobb számban feltűnô dilettáns elméleteket (sumer, japán, etruszk stb. kapcsolatok) nem vettem figyelembe” (Sándor/1992/79).

 Azaz a székely írást - bár erre utaló adat, Kézai (blakokat említő) talányos mondatán kívül nincs - átvételnek tekinti, s az önálló fejlődés lehetőségét felvetésre méltónak sem tartja. Nem is gondol arra, hogy a székely írás szótag- és szójeleket is tartalmaz, amelyeket nem vehettünk át (és nem fejleszthettünk ki) egyetlen idegen „ábécéből” sem.

 E tanulmányban csak a székely rovásírás neve jelenik meg, az írás egyéniségéről a szerző nem vesz tudomást - ezért írása aligha tekinthető többnek értéktelen találgatások halmazánál. Például: ha az írás átadására a honfoglalás előtt került sor, akkor „még nem lehettek benne a glagolita és cirill eredetű jelek ... az írást átadó nép nyelve lehetett nem török és török”.

 A tanulmányból világosan kiderül, hogy az akadémikus ihletettségű kutatás a székely írás előképét nem tudja megnevezni; egyes szerzők „tudományos” tevékenysége pedig alig több indokolhatatlan tilalmak felállításánál és a „dilettáns” jelző osztogatásánál.

 

 Sándor Klára az SzDSz elnökségi tagja, Szegeden főiskolai tanár.