nem híresvalakié, csak én követtem el. látszik is. gondoltam, kell egy nem annyira személyes, sokkal inkább az aktuális mocsokból merített versszak. egy kirakatbábu szemszögéből, aki pont jókedvre derülne, mert süt a nap (ami ott nagy kincs), mert lát egy aznapi szépséget elsétálni az üveg előtt. de elborzad ("átöltöztetik"), látja a békegalambokat felröppenni, és a lányt eltűnni a metróban. persze, nem kéne ezt magyarázni.

nagyon hízelgő, hogy a "napfény nyelve" megfogott, én így vagyok a "nézd, paci, csak szárnyaszegett"-tel. és mintha szeretnéd "tovább"-bal befejezni a gondolataidat.

csak csatlakozni tudok ehhez. amíg kedved telik benne, csináld! néha igyekszem majd bekapcsolódni, de ez a pár sor is csak a 2. próbálkozásom volt. és igazolt, hogy nehéz dolog verselni.

cserébe felrakok egy pegazust, ami küzd, hogy ne legyen szárnyaszegett. remélem, nem tettem még ide :0)