Varga Géza:

Rovásírásunk tudós eredeztetésének története (3)

 

Részletek a napokban 4. kiadásban megjelent

"A székely rovásírás eredete" c. kötetből.

 
 Németh Gyula a türk és magyar írást röviden ismertette, azonban a súlyos rendszerbeli eltéréseket - és a további kérdéseket, amelyek a rokonításukat megkérdôjelezik - meg sem említette. 

 1971-ben aztán rámutatott a kazáriai jelekkel való egyezésekre is. Amivel csak a türk származtatás elméletének ingoványos alapozását bizonyította, mert a kazár írásról és a kazár nyelvrôl nincsenek megbízható adataink, a csekély számú és mértékű formai hasonlóságra épülô módszer pedig ebben az esetben sem vezethetett eredményre.

 Ernst Doblhofer szerint a türk és székely írás közötti hasonlóság „valóban oly megdöbbentô, hogy senki sem vitathatja” (Doblhofer/1954, 1962/312,313). Ez a felszínes érvelés nála sem pótolja a mélyreható elemzést.

 Megállapította ugyanakkor, hogy a magyar írás jeleinek nagyobb része nem vezethetô le a türk, glagolita, vagy görög írásból s hogy ezek „mintáit egyelôre nem ismerjük”. Azonban ez az ellenérve is erőtlen - mert az egymáshoz nem hasonlító jelek is lehetnek rokonok. A megfogalmazása ugyanakkor egy jellegzetes prekoncepcióról árulkodik. Azt sugallja ugyanis, mintha létezne olyan szabály, hogy akár hasonlítanak rovásjeleink más írások betűire, akár nem - mindig valamilyen idegen forrást kell keresni.

 „Bizonyos az, hogy nem lehet szó Attila hun király és a hun csapatok írásáról” - írja Doblhofer. Amibôl - mint látni fogjuk - két dolog következik. Az egyik az, hogy Doblhofer sohasem hasonlította össze a hun és avar régészeti tárgyak jelképeit és írásjeleit a székely rovásjelekkel. A másik pedig az, hogy nemzetközi hírű írástörténészek „bizonyos”-sága sem tudományos érv.