És egy kicsit az egész dolog stílusáról.

Alapvető kommunikációs trükk a politikában, hogy egy cselekményt, egy hasonló (nem megfelelő) lejáratott szóösszetétellel jellemeznek.
A könyvégetés mint cselekmény azt jelenti, hogy valamely írásos mű tartalma ellen úgy lépnek fel, hogy nyílvánosan elégetik!
Slide, ugye itt azért nem ez történt!
Ne használjuk már ezt a meglehetősen kemény fogalmat erre az esetre.

Lehet, hogy volt néhány pótolhatatlan dokumentum is az elégetett papírok között. De nem lesz feltétlenül ÉRTÉKES valami pusztán attól, hogy nincs belőle több. Ehhez azért több kell.

Az előző korok társadalmi, gazdasági ,kultúrális vonulatait megismerheti a későbbi korok kutatója más kiadványokból is.
Egyébként minden könyvtár évente szelektálja a birtokában lévő anyagokat és tervezetten évi kb. 100 tonna anyag kerül megsemmisítésre.

Ja, és még egy. Slide, Te hol húznád meg a határt, hogy mit kell megőrizni és mit szabad megsemmisíteni? A Story magazint még igen, a Kiskegyedet már nem? A Piszke papírgyár éves beszámolóját még igen, a Kukutyin Kft mérlegét már nem? Vagy ami egyszer véletlenül bekerült a Könyvtár falai közé, akkor azt már nem szabad bántani? Ami nem került be, azt igen? Te kire bíznád a döntést? Mert ugye valakinek döntenie kell ezekben az esetekben.