Akkor úgy látszik én vagyok a béna. Nekem szerencsére egyszer kellett használni. Mind a két lány egyszerre kapott beutalót vizeletvizsgálatra, a nagy kapott egy nyalókát és simán belepisilt a bilibe. Az akkor egy éves kistesónak Kb 1 hónappal később sikerült elvinni a pisijét, már majdnem lejárt a beutalónk. Egy hétig próbálkoztam a zacsival, de vagy én voltam a béna, vagy ezeket kicsi puncikra, nem ilyen dagadt kis pi...-ra tervezték és soha sem sikerült rendesen felragasztanom. (A tervező biztos azt gondolta, ekkora gyerek már minimum ovodás és már tud bilibe pisilni, az ilyen kis vizilóbébik meg nem túl gyakoriak.) Utána egy hétig úgy zuhogott az eső, hogy képtelenek voltunk kimozdulni a lakásból, hiába is pisiltettem volna meg, nem tudtam volna elvinni a laborba. Utána kb egy hétig próbálkoztam a bilivel, kissé zaklatott idegállapotban. Egyszer a kicsi kb 15 percig ücsörgött a bilin, egyszercsak felpattant és körbepisilte a bilit, de úgy, hogy egy csepp sem ment bele. Végül levettem róla a pelust, és amikor egyszer sokáig nem pisilt, ráültettem a bilire és erővel ott tartottam, amíg meg nem érkezett az eredmény. Szegényke zokogott, de már nem volt más ötletem.

Gyógyszerbeadás: én kaptam pár vastagabb fecskendőt, aminek a vége lyukas és játszócumi formájú. Szerencsére nem kellett használnom, a nagyobb imád gyógyszert bevenni, a kicsi meg megy a nagy után, és ha látja, hogy beveszi, akkor ő is tátja a száját.

Ami viszont eddig rémálom volt, az az orrszívás. Lefektettem a gyereket a kanapéra, fölötte térdelve a két combom közé vettem a felsőtestét, úgy hogy a kezét leszorítsam, de mégse tehénkedjek rá, egyik kezemmel erősen megfogtam a fejét, a másikkal szívtam az orrát. Látványra eléggé kegyetlen, de szükségszerű, főleg amikor óránként töltöttek meg egy orrszívót a zöldes trutymóval. Mostanában már szerencsére maguknak akarják csinálni, és először ők szívják, utána megengedik, hogy én fejezzem be.