"És a fülük rendszeres edzése kell." Ha nem is rendszeresen, de gyakorta "képezve" vannak, de azt mondják ez terror, ne erőltessem rájuk az ízlésemet. Az erőltetésben van némi igazság, hiszen próbálom a zenei megoldásokra felhívni a figyelmüket, megéreztetni velük a hangzást, az ízt. Sokszor elhiszem, hogy ezt meg lehet magyarázni, de aztán újra és újra rájövök ennek belülről és magától kell működnie. Gondolom te sem azért szeretted meg a Solarist mert azt mondta valaki, hogy ez jó, hanem meghallgatva egyszerűen tetszett és kész. Az teljesen mellékes, hogy ajánlották-e vagy másként találkoztál vele.

Más: van itt a falunkban Bükön egy női kórus és annak egy fiatal srác a zongorista kísérője. Megismerkedtünk, beszélgettünk, úgy gondoltam fogékony a "könnyűzene" komoly ágára (amit szerintem a Solaris is képvisel) és úgymond megpróbáltam propagálni neki a Solarist. Egy zenéről lehet szát tépni órák hosszat, de mi haszna ha azt nem halljuk. Most jön a lényeg, hogy mivel is érveltem kedvencünk mellett, s ez a dolog nagyban emelte előttem a tekintélyüket: Az első idők archív koncert CD-n azt mondja Robi: "és most egy hosszabb lélegzetű mű fog következni Solaris szvit címmel, amire egyszer, reméljük, hogy egy balett is készül talán majd". Gondoljuk el huszonegynéhány éves srácok hét hónapi együtt zenélés után képesek megalkotni egy ekkora művet-mert ez valóban egy mű- és az a szívük vágya hogy a zenéjükre valaki egyszer koreografáljon egy balettet. Ilyet csak az tud aki komoly elhivatottságot érez a zene iránt.Tucatslágereket gyártó "minek nevezzelek"-ek erre soha nem lesznek képesek mert a zene nem belőlük szól, hanem valamiféle tömeg divatirányt követ.