Jesszus, összekeversz tücsköt-bogarat.

Az valóban nehéz koncepcionális és gyakorlati kérdés, hogy az ezután növekvő tömegben keletkező dokumentumokból mit érdemes és milyen technikával lehet megőrizni, az eltett anyagban hogyan találhatjuk és nézhetjük meg, ami érdekel, és hogyan lehet ezt hatékonyan, elfogadható költséggel megvalósítani. Ezek elég nyitott kérdések, érdemes róluk vitatkozni.

Ettől különböző probléma, hogy ami a múltból eddig megmaradt, az több már nem lesz, legfeljebb biztosabb helyre kerül, fogyni viszont könnyen fogyhat a fizikai romlás vagy a rossz döntések miatt. A könyvtárosok vagy más illetékesek elvben nem vitatják, hogy a kisnyomtatványokat meg kell őrizni, nehéz is lenne. Hanem gyakorlatban hanyagolták el a feldolgozást és a fizikai megőrzést a konkrét esetben az eddigi információk szerint. A fő illetékes pedig egyelőre hallgat, mert úgy gondolja, megteheti. (A nem szakértők egy része talán a könyvtárak egy részét is kidobná, de hála istennek ebben csak közvetett módokon érvényesítheti véleményét.)

Az OSZK fölöspéldány részlegének semmi köze ezekhez és a topik témájához. Ott is előfordulhatnak értékes könyvek, melyek az ország valamelyik könyvtárában valami miatt nem kellettek, és az információcsere költsége miatt (régebbi tapasztalatom szerint a kőkorszaki technika miatt is) nem biztos, hogy eljut oda, ahol esetleg használnák. De a csak egy vagy néhány helyen hozzáférhető ritkaságok oda szinte biztos, hogy nem kerülnek.

Ennyit tudtam hozzátenni, búcsúzom.