"Egyébként el tudod képzelni, h ha valamilyen anyag 1867 óta nem érdekelt a kutyát se (azaz nem dolgozták föl valamilyen könyvszerű formában), akkor pont most jön rá valaki, h ej be jó lenne ezt kutatni? (Persze mindent el lehet képzelni, de a valószínűsége csekély...)"

Rossz helyen kapisgálsz. Az egészben pont ez a paradoxon a lényeg: minél ritkább egy tárgy, annál értékesebb! A nemzeti közgyűjtemények missziója nem a kutyának („normális embernek”) tartogatni a dolgokat, hanem – az ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK! Nem neked vagy nekem, hanem – valamikor, bármikor bárkinek. Ez benne a pláne. A többi a kölcsönkönyv/film/tárak, forgalmazók, stb.-k dolga.