Tegnap este elmentünk Dunavarsányba a bányatóhoz. No ott bizonyította Szotyi, hogy a vizi vadászösztöne a helyén van. Először a dobált kavicsok után érdeklődött, de utána észrevette, hogy jön felénk 6 hattyú. Felvette a támadóálást és nem hátrált, pedig az egyik igencsak fenyegette őt. Minden esetre némi segítséggel és nagy bíztatások közepette közösen elzavartuk a madarakat. Olyan büszke volt magára, hogy az csak na.

Aztán szépen leültünk a parton ahol a sógorom, meg a barátja pecázott.

A Szotyi teljesen fel volt villanyozódva, minden idegszála megfeszült úgy figyelte a környező zajokat. Mi dumáltunk, aztán már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a kutyim nekilendül borítva és gubancolva a mellettünk lévő horgászfelszerelést. A kiváltó ok egy vizicsirke féle volt, aki addig észrevétlenül úszkált, majd hirtelen felröppent. Az én drágaságom meg úgy gondolta, hogy meg kell szerezni, ezért jóformán majdnem megtanult repülni is.

Hát ilyen jó kis esténk volt tegnap. A kutty alig akart a kocsiba beszálni annyira tetszett neki ez a hely. Aztán hazafele odabújt hozzám és végig aludta az utat.