Antoine Meillet
francia nyelvész
(Moulins, 1866?Châteaumeillant, 1936)

11 éves korában elhagyta Châteaumeillant-t és beiratkozott a Moulins-i gimnáziumba. Az érettségi
után 1885-től a Sorbonne-on tanult. 1890-ben egy évre a Kaukázusba ment modern örmény nyelvet
tanulni.
Az összehasonlító-történeti nyelvészeti irányzat egyik legnevesebb képviselője. A párizsi nyelvtudós
az indoeurópai nyelvtudomány kiváló szakértője, aki a klasszikus nyelveket vizsgálta. Az indoeurópai
nyelvek klasszikusai mellett az örmény, szláv és germán nyelvek vizsgálatával is foglalkozott. Ő is
társadalmi jelenségnek véli a nyelvet. Véleménye szerint a nyelv a társadalmi tényezők hatására
változik. Meillet a történet nyelvészettel foglalkozik, nem úgy, mint mestere Saussure. Ezen belül is a
nyelvi változások vizsgálata és a nyelv fejlődése a fő témája.

?Meillet észrevette, hogy ha a szavak egy kisebb társadalmi közösségből, rétegből egy nagyobb
közösség használatába kerülnek, akkor jelentésük tágul, és fordítva, ha a szót a nagyobb közösség
elfelejti, csupán egy kisebb közösség tulajdona marad, akkor jelentése szűkül.? (Fodor István, Mire jó
a nyelvtudomány?, Balassi Kiadó, Budapest, 2001, 233.)

Meillet a nyelv változásának három típusát különböztette meg: spontán változás, kölcsönzés és
nyelvcsere.

Főbb művei:

Introduction ? l?étude comparative des langues indo-européennes. [1903]
Bevezetés az indoeurópai nyelvek tanulmányozásába.
Az összehasonlító módszer a történeti nyelvészetb