Ferdinand de Saussure
svájci nyelvész
(Genf, 1857–Vufflens-sur-Morges, 1913)

Genfben született, értelmiségi családban. Kitűnően beszélt görögül és latinul. Középiskolai és egyetemi évei egy részét szülővárosában töltötte, utána a lipcsei és a berlini egyetemen nyelvészetet tanult.

Először az indogermán nyelvészet iránt érdeklődött, a doktori disszertációja is erre utal, az A genivus absolutus használata a szanszkritban (De l’emploi du génitif absolu en sanscrit), ami 1880-ban készült. Saussure részt vett a párizsi nyelvészkör munkájában is. 1884-től kezdődött a tanári pályája, és innentől kezdve csak oktatással foglalkozott. Először az École des hautes études-ben, majd visszatért Genfbe, és ott tanított az egyetemen. Szülővárosában olyan általános nyelvészeti előadásokat tartott, amelyek forradalmat jelentettek a nyelvtudomány fejlődésében. Ez idő alatt nem publikált semmit, de ezek anyagát a hallgatók feljegyzései és saját jegyzetei alapján Albert Séchehaye és Charles Bally állította össze, és 1916-ban kiadta Bevezetés az általános nyelvészetbe (Cours de linguistique générale) címmel. Ezt a művet nagyon sok nyelvre lefordították, és a 20. század nyelvészeti irányzataira nagyon nagy hatással volt. Magyarul csak 1967-ben jelent meg. A nyelvről és nyelvtudományról vallott nézetei igazán újat jelentettek, főleg az a megállapítása, hogy a nyelv jelek rendszere. Saussure is bírálta az újgrammatikus nézeteket, és ez volt nyelvészeti koncepciójának az alapja.


Szóval 50 év kellett a magyaroknak ahhoz, hogy e nyelvész munkásságát megismerhessük........