Az arányokat természetesen még lehet vitatni, és vitassuk is meg, de az elv számomra a lényeg: hogy legyen arányosítás és hogy az amatőrök is kapjanak lehetőséget, mert ennek a lehetőségnek a szűkülésére már látszanak a jelek.

Igen, ha úgy tetszik, ezzel kimondjuk, hogy különböző - ezen a szinten már nagymértékben eltérő - tudású játékosok vannak, sőt kimondjuk, hogy a kézilabda az egy olyan nagyszerű sportág, hogy annak valamilyen szinten versenyszerűen való űzése már az amatőrök számára többnyire elérhetetlen tudást jelent. Én azért a "resztli" helyett maradnék az "amatőr" kifejezésnél :-).

Az önszabályozás - ezt már egyszer leírtam - szép és nemes dolog, de tömegesen és tartósan nem működik, főleg ha az ellene ható tényezők (pl. az emelkedő presztizs miatti eredménykényszer) erősödnek.

A zsűriasztalnak szvsz nem jelentene megoldhatatlan feladatot az "amatőrök" és "profik" arányának ellenőrzése (a kezdőcsapatnál, illetve cserénél  kellene ezt mindíg ellenőrizni, ezt pedig nem tartom lehetetlennek). Inkább látom problémásabbnak az egyes játékosok "amatőr", illetve "profi" (vagy "nemrég profi") státuszának meghatározását, ellenőrzését. Ebben szvsz MKSZ-nek kellene közreműködnie, és ő adhatna ki személyre szólóan "igazolást", amit a mérkőzés előtt esetleg a sporik ellenőrizhetnének (mint az "igazi" meccseken az igazolásokat), illetve ezt a státuszt a jegyzőkönyvben a névsorba be is kellene írni - mondjuk a név mellé egy "A", illetve"P" jelöléssel).

Véleményem szerint tehát azt a legfontosabb elvi alapot, hogy ez a - példamutató és nagyszerű - SzuCsa-kezdeményezés a szurkolók számára szól, és az eredményesség természetes igénye ne szüntesse meg a mozgalom szurkolói és amatőr jellegét, no ezt az elvet szerintem feltétlenül védenünk kellene valamilyen szabályozással, hogy ne sűrűsödjenek azok a problémák, amikről pl. a hozzászólásodban velünk és magatokkal kapcsolatban Te is említettél.