sejtettem, hogy kb. ilyen a hozzállás a jrock fanoknak a Luna Sea-hez, de ezt most ne vonatkoztasd magadra, mert általánosságban mondom. majd mindjárt kifejtem.

igen, nem könnyű falat a LS, mert abszolute nem hagyományos értelemben vett rockot játszanak, mint pl. az X Japan stb., de vannak ilyen számaik is, főleg korábban. az ő hozzáállásuk a zenéhez egész más, valami újszerű, modern hangzás, inkább a jazz zenéhez tudnám hasonlítani, annak is a world music stílusán belül az ESP vonalhoz.

na ez ragadott meg engem a LS-ben nagyon, hogy egy rock banda ilyen magas színvonalon teljesít mind zeneileg, mind hangzásilag, ugyanakkor saját, önálló világot tudott létrehozni. a zenéjük talán már túl is van a rockon, sőt biztosan... ezt persze csak a visual stílus utáni korszakukra értem, úgy kb. '96-tól, de már előtte is megjelentek ezek a motívumok náluk.

mivel én huszonéves korom óta intenzíven hallgatok igényes jazz-zenét is (öcsém is ezt tanulta), így valamennyire értő fülekkel is hallgatom mind a jazzt, mind a rockot, mind a kortárs zenét és más zenei műfajokat is. azért hasonlítgatom a LS-t a jazz-műfajhoz, mert ott találkozni ezzel a fajta zenei gondolkodással, ill. még a kortárs komolyzenében.

a LS zenészeinek a hangszer tudása is elképesztő, na igen, hát Sugizo hasonlóan Gackt-hoz, 3 éves kora óta játszik hegedűn, majd később más hangszereken, és szintén komolyzenész szülőkkel lett megáldva. tehát ő sem akármilyen levegőt szívott magába, ami sokat számít. a többi LS zenészt még nem ismerem, de az énekesüknek, Ryuichi-nek szép a hangja. Sugizo meg tuti nagy gitáros, talán még világviszonylatban is, de az önálló dolgai kevésbé tetszenek (persze 5-6 számnál többet még nem hallottam/láttam tőle).

ami külön még megfogott a LS-ben, az pont az, hogy kevésbé érzelmes, dallamos zenei világ, ezért egy magasabb szintet képvisel, kifejezetten a tudatra és az érzékekre hat, ettől pszichedelikus (ESP hatás).

 

úgyhogy nekem nagyon nagy felfedezés a Luna Sea, nagy élmény, pont azt a fajta zenét képviseli, amit részemről nagyon sokra tartok. de még most jön, hogy megismerkedjek velük alaposabban, bár csak néhány szám van meg tőlük, majd begyűjtöm a többit is.

a Dejavu című számukat 3 napja nem sikerül kivernem a fejemből, állandóan előjön, annyira megfogott, pedig ez egy korai számuk, asszem '93-ból való. gondolom a régebbi dalaikat mindig újra hangszerelték.

 

megj.: Gackt-ban is az a klassz és csodálatos, hogy olyan értő módon nyúl a zenéhez és a hangszerekhez, ami csak a magasabb műfajú zenékre érvényes (komolyzenére és a jazz-re), de a pop-rock műfajban ritka jelenség. ennyire sokat számít a zenei neveltetés és sokoldalúság. mindez Yoshiki-re is igaz.

 

hát nem tudom sikerült-e átadni valami értelmeset a gondolataimból, bocs ha nem, de tényleg így látom.

 

------------

 

cd-ről, videókról este írok majd élménybeszámolót, most más sűrgős dolgaim vannak. végignéztem, végighallgattam őket többször is, és előszedtem a 3 db X Japan cd-met is. folyt. köv este.