Az a baj, hogy a nyelveket, mint valami abszolútúmot próbálják eladni, s nem mint a kommunikáció eszközét.

Két példa erre: még a DDR időkből, berlini (ott egyetemet végzett) kislány magyar férj, élnek mint hal a vízben Budapesten. Asszonykának munkahelyileg kell a német, de nyelvvizsga nélkül nix nyelvpótlék. Gond egy szál se: irány a Rigó utca. Ott aztán úgy vágta ki két öreglány, mint a huzat...

Kollega felsőfokú nyevvizsgával. München, valami autóalkatrész kéne. Járjuk a bótokat. Felsőfukú nyelvvizsga ide-oda, csak nyökög, ép mondata nincs. Bayrisch dialekttől végképp KO. Lehetett helyette szövegelni...

Igazándiból: a szókészlet alapjait (kb 2-3000 darabot) be kell biflázni, mert anélkül megszólalni sem lehet. De amíg valaki naponta, és rendszeresen nem ír, olvas és beszél az adott idegen nyelven, (akár hibázva, de folyamatosan) addig a Rigó utcai vizsga önmagában harmatos gerlefing...és akkor még nem is beszélünk az egyes szakmák, tudományágak saját, speciális szókincséről...