Tegnap reggel már elvesztettem a  türelmem, és a barátnőm tanácsára közöltem a gyerekkel, hogy aki beteg, annak az ágyban a helye, és bevittem a szobájába. Ott feküdt szinte mozdulatlanul 2 órán keresztül. Addig a kicsivel hancúroztunk, játszottunk a nappaliban. Délben aludtunk, majd délután is végig feküdt. Este pedig a csodával határos módon meggyógyult. Gondolom únta már magát. Szerintem ilyenkor az történik, hogy egy kicsit fáj neki, de nem vészesen. Csak ő ilyenkor nem hajlandó rálépni a lábára, ezért olyan kis bice-bóca.

Egyébként szerintem is ez a "szerethiány" ok egy hülyeség, mind a két gyerekem körbe van rajongva, ugrálva és puszilgatva. Talán egy kis figyelemkfelkeltés lehet, nem tudom. Mindenesetre az oviban a beíratkozáskor már jeleztem, hogy felmerülhet ilyen probléma.

A Margitszigetről csak azért hoztam haza a hátamon, mert a kicsinek már alvásideje volt + a kaja is várt minket, muszáj lett volna sietni. De elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal is ágyban kell majd feküdnie, elvégre a beteg gyerek helye ott van. Ilyenkor nincs sem mese, semmi szórakozás, hátha rájön, hogy fölösleges magát megjátszania.

Volt olyan, hogy az egyik hüvelykujjacskáján beszakadt a bőr, és tudom, hogy ez kényelmetlen és fájdalmas is, de azért nem halálos sebesülés. Erre egy egész nap ökölbeszorított kézzel próbált enni, játszani. Másnaptól már a másik kezét is ökölbe szorította. Nem volt hajlandó sem enni kanállal, sem játszani, rajzolni. Negyedik nap már büdösödött, mert beizzadt, de megmosni nem engedte. Ekkor miután minden módszer csődöt mondott (könyörgés, megvesztegetés), az apja "kézrátétellel" meggyógyította. Nem vagyunk igazán híve ennek, de a gyerek keze már rohadni látszott (a szagából ítélve). A férjem egyet csapott a kezére, majd erővel szétfeszítette és a fürdőszobában szappannal megmosta és bekente Canestennel. Érdekes, másnap már semmi baja sem volt a kezének, ugyanúgy játszott, rajzolt, mint előtte, csak még egy ideig büdös volt a tenyere.

Persze volt honnan örökölnie a csetlést-botlást és a hisztériát is. Anyám mesélte, hogy egyszer hancúrozás közben megrándult a kezem, három napig volt felkötve. Mivel továbbra sem voltam hajlandó vele fogni, anyám elvitt a dokihoz, 2 órán keresztül ült velem a váróteremben. Mire majdnem mi következtünk volna, kirántottam a kezem a kötésből, és elkezdtem hadonászni.