"Élni fog ő is, mint a patkányok a romok között. De mégis, élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

 

Kedves Eszter,

 

a Köztársaság Elnökének az a tiszte, feladata, küldetése, meghívása, hivatása, kötelessége, hogy őrködjék az állam intézményeinek alkotmányos működése felett. Ő nem egy szplínes bölcsész funkciójában van ott, ahol van, mint Mihály, az idézett Szerb Antal-regény hőse.

 

A köztársaság bajban van, és ezt a megválasztása ordítóan mutatta meg.

 

És neki ilyenkor egyetlen mérlegelendője van és az nem az, hogy "az ő helyébe rosszabb is léphetne", hanem az, hogy mit tehet a fennálló alkotmányos válság és a várható folyományai elhárításáért.

 

Ha kell, lője főbe magát, vagy menjen Jan Palach után. De hát nem kell, persze...

 

És aki ért belőle, annak Orbán Viktornak a nemzeti kormányról szóló megjegyzése is megmutathatta a köztársaság várható jövőjét.

 

Hallottuk. Nem tagadhatjuk le a fiaink előtt, hogy hallottuk. És hogy értjük, vagy, ha akartuk volna, megértjük.

 

Nehéz megállapítani, hogy mikor jött el az ideje a hangos, a messzehangzó "megállj"-nak. Egy feddhetetlen jobboldali "megállj"-nak. Azt hiszem, most.