Kedves ÁJ,

 

mi történik akkor, ha Sólyom elutasítja a jelölést, vagy visszalép a második forduló előtt vagy után?

 

Szerintem semmi -- az MSZP megúszta volna még azt a minimális szembenézést is a saját belső állapotával, amelyet így nem úszhatott meg, a Fidesz pedig nem kockáztatott volna kormányzást egy olyan köztársasági elnök mellett, aki netán időnként hangot ad a véleményének, amelyet nem lehet pártvéleményként leírni.

 

Teleki lépését és Bögöyhöz hasonlóan értékelem, ami nem jelenti, hogy ne tekinteném fontos jelzésnek egy történelmi pillanatban. De ő hibásan politizált, rosszul számított, veszített, és úrként akart veszíteni.

 

Nem becsülöm le az úriembereket, sőt. Jó lenne, ha léteznék még ez a műfaj (amúgy nemcsak Magyarországról vesztek ki, de máshonnan is -- ez az ár a társadalmi mobilitásért). Abban is igazad van, hogy Sólyom bizonyos értelemben még úriember, ahogy Antall is az volt.

 

De hogy az úriemberi gesztusoknak van-e értéke egy demokráciában -- vagy jelentősebb értéke van-e, mint a jogi gesztusoknak, ebben már kételkedem.  Szerintem bármilyen alpári is a demokráciánk, demokrácia van, vannak jogintézményeink és politikai intézményeink, és egy elegáns gesztussal nem lehet őket működővé, jobban működővé tenni, csak a távolságtartásunkat kifejezni.

 

Én a reálpolitizálás híve vagyok, a valóságos cselekvésé, a valóságban való részvételé. A politika arról szól, hogy a valóságon kell alakítani valamit, akkor is, ha a valóság büdös. Az elegáns távolságtartás valójában mindig a vesztes stratégiája, csak a cselekvés lehet nyertes stratégia. A szimbolikus távolságtartás egyeseket megerősít a saját erkölcsi identitásukban, de ennél többre nem képes. Nem tud változtatni a dolgokon.

 

Azt hiszem, helyes, ha Sólyom ad magának esélyt a változtatásra -- legyen ez az esély bármilyen minimális.