OFF

Az egy utólagos és pontatlan  történészi feltételezés szokott lenni, különösen a huszadik század Európájáról szólva,  hogy egy politikus tisztábban látja az életútja állomásait maga előtt és önmagán meg az alkalmazkodásain kívül valami sommásan és morális terminusokban megfogalmazhatót valósít meg.

Ha nagy pillanatokat felismer és önmaga közvetlen érdekein és efemer elkötelezettségein felülemelkedve cselekszik, az éppen elég. Ezeket próbáltam emblematikus pillanatoknak nevezni.

A közéleti motivációjú öngyilkosság nem gyávaság, azt hiszem. Olykor optimális, olykor nem optimális megoldás, az lehet.

ON