Nagymamám más településen járhatott csak templomba, mint ahol lakott, mert pedagógus volt. Nagypapámnak hátrányt jelentett a szakmai előmenetelében, hogy soha sem volt hajlandó belépni a Pártba. Szerintetek ezek nem súlyos dolgok.

De. Súlyos dolgok. Csak ezek a dolgok térben és időben nem zajlottak egyformán.

Mi megéltük, ezért vagyunk érzékenyebbek azokra a stílusjegyekre, amelyek az akkori bánásmódra emlékeztetnek.

Te az egykori párt utódján akarsz csupán bosszút állni, mi meg meg akarjuk akadályozni, hogy bármelyik párt és annak vezére újra olyan hatalmat építhessen ki, mint az akkori.

11 évet éltem és dolgoztam egy faluban. A hatvanas években egy iskolaigazgató, nevezzük Béla bácsinak, megrótta az egyik sváb agronómust és annak édesanyját, mert az unokákat megkeresztelték és hittanra járatták. Az agronómus később tsz-elnök lett, a gyerekei felnőttek. Az egykori igazgató nyugdíjasként a 90-es évtől kezdve első lett a vasárnapi misén, ő énekelt a leghangosabban, megalakította a helyi cserkészcsapatot, és megrótta a nyugdíjas téeszelnök feleségét, persze nyilvánosan, amiért az unokákat nem keresztelték meg és nem járatják hittanra...

Ezer ilyen konkrét történetet tudok.