Amikor anyu elvált aputól, már mindketten az öcsivel megvoltunk neki. Apám egy teljesen lekopasztott lakást hagyott itt nekünk, úgy, hogy a váálás beadása után el kellett költöznünk itthonról egy darabig, mert féltünk, nem élnénk túl. ( akkor én 6,5 az öcsi 4 éves volt ). Igaz hogy vot egy kis házunk, de totál kipakolva - szinte minden mozdítható cuccot elvitt az apám. Iszonyú adóságot hagyott, néhány hónapig semmilyen számlát nem fizetett. Mivel novemberben volt a válásuk, utánna tudtunk hazaköltözni. Nem volt tüzelőnk, csak ami megmaradt néhány öl fa és pár vödör szén. Anyunak (1983-ban) úgy kb. 3 forint volt a tárcájában.

Éa az apánkon kívül mindenki segített rajtunk. Anyu főnöke vett nekünk téli ruhát, mert még egy csizmánk se volt. Kaptunk pénzt tőle tüzelőre, és az oviba ahová jártunk elcsomagoltak a kajából, amit nem porcióztak ki. A szomszédok pedig sokszor akasztotak a kerítésre szatyorba gyümölcsöt, zöldséget nekünk. Sokszor azt se tudtuk kitől van. aztán szépen lassan rendbejöttünk. Apám pedig képes volt hónapokra betegállományba vonulni, hogy kevesebb gyerektartást kelljen neki fizetni. Aztán feketén dolgozott, de abból nem nagyon jutott nekünk.

 

Úgyhogy fel a fejjel, vannak még jó emberek! Pont olyanok segítenek, akitől nem is számítanál rá.

Anyu egyszer azt mondta, hogy legtöbbször nem attól kapod vissza a segítséget, akinek te adtál. És ettől szép, kerek a világ.

Mennyi idős a gyereked? Bizonyos korig igenis korlátozhatod a láthatást. Meg kérheted, hogy csak a jelenlétedben látogathassa.

 

Sajnos a pasik egy része annyira korlátolt, hogy fel se fogja, nem az exével tol ki, hanem a gyerekével, ha nem fizet rendesen gyerektartést, vagy bosszúból - mint uyge nálatok - messzire viszi láthatásra.

Velünk többször történt olyan, hogy a város különböző pontjairól egyedül jöttünk haza az öcsémmel, nemsokkal a válásuk után, tehát még nagyon kicsik voltunk, mert apám egyszerűen kint hagyott minket a kocsma előtt. Anyám meg majdnem elájult a kapuban, amikor meglátott bennünket egyedül. Aztán apánknak fel se tűnt, hogy eljöttünk. Ilyen esetek után volt, hogy hónapokig nem jött láthatásra. Aztán egyszer minden bejelentés nélkül megjelent, hogy vinne bennünket. Akkor én pont mumszos voltam, lázasan feküdtem. Anyu természetesen nem engedet akkor el minket, mire apám feljelentette a gyámügyön. A hülyéje, jól ráfázott, mert vitte anyu az orvosi igazolást.

És előfordult nagyon sokszor olyan is, hogy amikor jött értünk, közölte anyuval, hogy csak akkor tud nekünk enni adni, ha anyu ad neki pénzt kajára. Mondanom se kell, hogy az első közértbe sört vett magának.

 

Sajna a hülye bankok pont azokra nem gondolnak, akik igazán rászorulnak arra, hogy kölcsönt vehessenek fel. 

 

Sok szerencsét kívánok Nektek, hogy megoldódjon a problémátok!

Jó egészséget kívánok: v