Hát itt vagyok. Először az élménybeszámoló:

A Pasi a telefonban nem igazán tűnt túl szimpatikusnak, olyan "buta" öregember hangja és stílusa volt. Ott szerettem volna megnézni a kicsiket, ahol laknak. Ez nem sikerült, mert a tulaj vadász és kint laknak tanyán. Az elmúlt napok esőzései miatt még a katonai telepjárója is elakad, így nem ajánlotta, hogy kimenjünk. Télen bent laknak Berettyóújfalun, így a lakásba behozta a kiskutyákat és az anyakutyust.  Innentől egy kicsit bonyolult, de remélem érthető leszek.

Van az ötéves törzskönyves Mohi anyakutyus (törpe, apricot), akinek ez a harmadik alom volt. Ebből az alomból csak két szuka kiskutyus született, ők három hetesek. Mivel csak ketten voltak elég ducusok. Még soha nem volt szerencsém ilyen fiatal kiskutyához. Menni még nem tudtak, csak "eveztek". Két teljesen egyforma kölyök, nem tudtam mi alapján választani.

Mohi két évvel ezelőtti almából megtartottak két szukát (két éves), az egyiknek hathetes kölykei vannak. Első ellése volt a kutyusnak, öt kölyök született, de csak három szuka maradt meg. Egy szukát pont előtte nap vittek el. Így csak a megmaradt kettő hathetest láthattam. Az orruk sötét, a szőrük egyszínű, körmük világos, foguk amennyire ki tudtuk nyitni a szájukat egyenes. A pofácskájuk már kicsit ki volt nyírva, ott világosabb volt a szőr, a fülük sötétebb, testük egyszínű (sötétebb apricot). Na őközüllük már lehetett választani. Az egyik "kiválasztotta" a páromat, a másik el volt körülöttünk. Utánna átjött a páromtól hozzám, innentől nem volt menekvés, kettőnk között mászkált, hol ide egy simiért, hol oda egy jószóért. Imádnivaló volt. Csak az volt a baj, hogy a hat hetesek már le voltak foglalva, előjegyzés volt rájuk. Mikor felálltunk, hogy eljövünk, (amelyik kiválasztott minket) jött utánnunk.

Mohi másik két évvel ezelőtti kölykeiből megtartott kutyus a napokban ellik. Abban maradtunk a Gazdival, hogy azt az almot még megvárom.