T á j é k o z t a t ó
a Fülöp-szigetek fővárosáról
Manila
A Dél-kínai Tenger és a Csendes-óceán között elterülő, 7100 szigetből álló Fülöp-szigeteki Köztársaság fővárosa Luzon-sziget Manila-öble mentén, a Pasig-folyó torkolatában található. Manila az örök nyár városa. Az évszakok változását csupán a szélirány és a csapadék mennyisége határozza meg. Az évi középhőmérséklet szinte állandó, 26,5oC, alig 4oC különbséggel csupán a legmelegebb (május, 28,2oC) és a leghidegebb (január, 24,5oC) hónap között.
A Pasig-folyó torkolatában, a mai Manila helyén az V. században jött létre az első település, amely a XII-XIII. századra virágzó kereskedelmi központtá fejlődött. A tagalog törzsi település eredeti neve Maynilad volt, aminek jelentése: ahol a „nilad” bozót terem. A XVI. század közepén, az akkor már majd 4000 lakosú városállammá növekedett Mayniladban a Kalimantan (Borneó) szigetéről származó muzulmán Raja Laya, valamint őt követve unokaöccse, Raja Soliman uralkodott. Az iszlám városállam függetlenségének a spanyol hódítás vetett végett, amikor az öbölben partra szálló Miguel Lopez de Legazpi csapatai 1571. május 17-én elfoglalták Mayniladot, és június 3-án de Legazpi a spanyol király nevében „nemes és mindörökké hűséges” Manila néven spanyol királyi városi rangot adományozott a településnek. A spanyolok a folyótorkolatnál fölépítették az Intramuros („falak között”) nevű erődvárost, és ezzel Manila a spanyol koronához tartozó csendes-óceáni szigetvilág fővárosa lett.
A spanyol uralom idején Manila évszázadokon át fontos közvetítő szerepet játszott a Japán, India és Kína, valamint Spanyolország és az „Újvilág” közötti kereskedelemben. A több mint 300 éves spanyol uralom ellen 1896 végén fegyveres felkelés tört ki az országban, és két évvel később, 1898-ban, Manila ostroma és elfoglalása után, a fegyveres felkelők június 12-én kikiáltották a független Malolos Köztársaságot. Az időközben kitört spanyol-amerikai háború hadműveletei során amerikai csapatok szálltak partra a Fülöp-szigeteken. A háborút lezáró párizsi békeszerződés az Amerikai Egyesült Államok gyarmatának deklarálta a szigetvilágot, majd ezt követően az USA csapatai 1902-ben megdöntötték a fiatal Malolos Köztársaságot. A II. világháború során a Fülöp-szigetek rövid időre (1942-45) japán megszállás alá került. Manila rendkívül súlyos károkat szenvedett a háború alatt.
A második világháború után, 1946-ban függetlenné vált Fülöp-szigeteki Köztársaság fővárosa Manila lett, s annak ellenére, hogy 1948 óta formailag Quezon City viseli a fővárosi címet, továbbra is Manila maradt az ország tényleges székhelye. 1976-ban 4 város: Manila, Quezon, Pasay és Kalookan, valamint 9, azóta szintén városi rangra emelkedett önkormányzat összevonásával létrehozták az un. Metropolitan Manilát (Metro), amelynek teljes területe 636 km2, mintegy 10 millió lakossal.
A Fülöp-szigeteki Köztársaság lakosságának több mint 16%-a Metro Manila területén él. A szigetcsoport-ország belső és külső áruforgalmának lebonyolításában meghatározó szerepet tölt be a város jól felszerelt tengeri kikötője. Az ország iparvállalatainak több mint fele; a színházak és kulturális létesítmények 80%-a; az egyetemek és főiskolák jelentős többsége - amelyekben az egyetemi hallgatók háromnegyede tanul – is a Metro területén található.
Metro Manila a Pasig folyó két partján terül el. A város két részét összekötő hidak a belváros üzleti és közigazgatási negyedeit összekötő Jones-híd a legimpozánsabb. Délkelet-Ázsia fővárosai közül talán Manila a legkozmopolitább jellegű város. A város épületei között elterjedt a XX. század második felének amerikai építészeti stílusa. Ennek legszemléletesebb példái Makatiban, Metro Manila üzleti és pénzügyi életének központjában találhatóak. A Manila Katedrális, a Szent Ágoston templom, valamint a spanyol főkormányzó 1863-ban épült rezidenciája, a Malacanang Palota a spanyol uralom építészeti emlékeit őrzik. A spanyol és amerikai hatásokat magán viselő város arculatát a kínai és a japán negyed teszi még változatosabbá.
a Rizal Park
A manilai Rizal Park története a spanyol uralom időszakára, a XIX. század elejére vezethető vissza. Ebben az időben Manila politikai, gazdasági és kulturális életének központja az Intramuros Erőd volt. A városközpont déli falától nem messze a manilai polgárok megtisztítottak egy bozótos, kígyóktól hemzsegő területet, és mivel az így kialakított, kör alakú tér a holdat formázta, Lunetának nevezték el. A Luneta Park nevét 1913-ban az ország nemzeti hősének tiszteletére Rizal Parkra változtatták. A manilaiak azonban ma is inkább Lunetának nevezik a budapesti Városligethez hasonló méretű és funkciókat betöltő parkkomplexumot és számukra csak a Rizal emlékmű és közvetlen környéke a tényleges Rizal Park.
A park számos fontos történelmi esemény színtere volt. A spanyol uralom alatt, 1872-ben itt végezték ki nyilvánosan, elrettentés céljából a spanyol elnyomás ellen Cavitében szervezkedő három szerzetest, Gomez, Burgos és Zamora atyát. A spanyol udvar parancsára szintén itt hajtották végre 1896. december 30-án a halálos ítéletet a forradalmi szervezkedés vádjával elitélt dr. José Rizalon. A park központi helyén található a – dr. Richard Kissling svájci szobrász által tervezett – Rizal emlékmű, amelynek alapkövében helyezték el a mártír földi maradványait. Az emlékműtől balra a kivégzés pontos helyén áll a végső búcsút mondó Rizal bronzszobra. A Rizal emlékművel szemben található a nemzeti zászlót tartó – 31 méter magas – oszlop.
1986-ban Ferdinand Marcos és Corazon Aquino elnökválasztási kampányának legfontosabb színtere a Rizal Park volt, itt zajlottak azok a választási eredmények meghamisítása miatti tömegmegmozdulások, amelyek végül Marcos elnök bukásához vezettek. II. János Pál pápa Fülöp-szigeteki látogatása alkalmával, 1995-ben több, mint három millió ember előtt pontifikált misét a parkban. A Rizal Park nyugati oldalán az emlékművel szemben, a Roxas Blv. túloldalán található a Quirino Grandstand (Felvonulási tér), amely fontos állami események, többek között az elnöki beiktatási ceremónia állandó színtere.
|
