Sziasztok. Egy korai vers:

Egy pillanat

Érzések, melyek befogadtak, álmok, miket magamnak akartam
Fény, melyet megláttam börtönömből, remény, mit áhítottam régről
Ő tette ezt velem, Ő, kinek már nem mondom ki nevét, Ő, ki szívem kulcsának őre volt rég
Gyönyörű hetek, hónapok, évek, mind vele teltek és telnének
Ám a sors keze jelen volt, melynek minden áldozata holt
Egy pillanat volt, míg vége lett, s elvesztettem életem
Más irányba tartott, napkelte kísérte útját, Engem meg itt hagyott a sötétben botorkálván
Kínok-kínja, szenvedés és fájdalom, ez volt mit kaptam, a jutalom
Ordítottam égre, káromoltam Istent, és napot, de odafent senki meg nem hallgatott
Ám a szerelem tüze perzselte testem, amit nem tudtam csillapítani sehogysem.