A füves gyalogút csak így a fűnyírás után két perccel néz ki ilyen jól. egyébként nem praktikus (sajnos, mert nekem is tetszik), úgyhogy a keskenyebbeket fokozatosan meg fogom szüntetni.

A mindennapi matatás pedig kitartó közelharcok árán kivívott jogom. Hazamegyeka munkázóból felzaklatva, szellemileg zokni állapotban és kirohanok a kertbe tenni-venni. Engem ez nyugtat le, pihentet, szórakoztat, fizikailag ellensúlyozza az egész napi görnyedést a képernyő előtt. Tavasztól őszig a derekam se fáj, bezzeg télen úgy le tudok merevedni... Szóval, ha nincs is nagy látszata a kerti munkámnak, ez a haszna felbecsülhetetlen!