Körömi Attila országgyűlési képviselő közleménye

Göncz Árpád köztársasági elnök megkeresésére az Alkotmánybíróság, Sólyom László elnöknek, mint előadó alkotmánybírónak az indítványára az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről szóló, és elfogadott törvényt a 11/1992. (III. 5.) AB határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította.

Sólyom László polgári jogászként vonta magához a diktatúra éveiben elkövetett, és politikai okokból nem üldözött súlyos bűncselekmények kérdését, és állapította meg üldözhetőségük felélesztésének alkotmányellenességét.

Olyan bűncselekményeket nem engedett üldözni ez a határozat, amelyek során a diktatúra végrehajtói, politikai elvárásoknak megfelelve politikai és vallási meggyőződésük, származásuk miatt oltották ki emberek életét, csonkítottak meg családokat, vetettek kínvallatás alá, és küldtek halálba nőket és férfiakat. Az elévülési idő a diktatúra évei alatt is folyt, így az ügyek elévültek, noha a bűncselekményeket az örökös bűnrészesként jelen lévő, illetve az azokat elkövető állam szándékosan nem üldözte, ezzel mintegy biztatva hatóságait az újabb bűnök elkövetésére. A felelősségre vonást kérőkkel szemben pedig újabb súlyos következményeket helyezett az állami hatóság kilátásba. A hatályon kívül helyezett Zétényi-féle törvény 1990. május 2-tól újra kezdte volna az elévülési időt, azaz a nyomozhatóságot. Sólyom László előterjesztésében azonban nemet mondott az Alkotmánybíróság.

Németország és Csehország döntéshozói a Zétényi-féle törvény mintájára a ’90-es évek elején elfogadták saját igazságtételi törvényüket és azóta üldözik a diktatúrában elkövetett emberiség elleni bűncselekményeket. A cseh és német alkotmánybíróság nem akadályozta meg az állam által saját állampolgárai ellen elkövetett bűncselekmények üldözését.

Ma már tudjuk, hogy a magyar rendszerváltoztatás teljes morális csődjének döntő oka az igazságtétel elmaradása és ennek következményei. Ezen bűncselekmények esetében a keresztényi megbocsátás tudvalevőleg nem elegendő, hiszen e kiemelten súlyos bűncselekmények üldözésének elmaradása szörnyű mintát hagy megtorlatlanul a társadalom előtt, és nagy rombolást végez a demokráciába vetett hit terén.

Az AB határozatban tetten érhető a jogi okfejtésbe csomagolt politikai döntés, amely megakadályozta a magyarországi igazságtételt. A cseh és német példa azt mutatja, hogy a szakmaiság mezején is elbukott Sólyom László, hiszen a cseh és német törvények is ugyanazon jogelveken és nemzetközi jogon nyugszanak, melyek Magyarországra nézve is érvényesek.

Sólyom László akkor egyszerre mondott nemet a jognak és az igazságnak. Balogh Gyula képviselőtársammal együtt most arra kérem, hogy csak a köztársasági elnökjelöltségére mondjon nemet. A jelöltségtől való elállás az a minimum, amellyel kárpótolhatja e bűncselekményeket elszenvedő magyar családokat, a jogba és az igazságba vetett hitükben megroppantakat, csalódottakat.
Nem támogatjuk Szili Katalin köztársasági elnökségét sem ezért nem szavazunk egyik jelöltre sem.

Körömi Attila független országgyűlési képviselő