2005.06.04.Nagymaros Cédrus65

 

Hogy színesítsük a mai nap eseményeit ezen a kedves családias túrán vettünk részt. Délben indultunk ronintillával Veresegyházra, ahol kényelmesen vonatra szálltunk, és irány Vác, majd átszállással Nagymaros. Úgy gondoltuk tartalékoljuk erőnket a ’nagy’ menetre, meg a hazaútra. A hajóállomáson már nagy nyűsgés fogadott, meglepett mennyien eljöttek. Az utóbbi TT-ken (Pusztavacs,Bükk) elszoktam a tömeges kerékpárok látványától. (Na jó Gödöllői K100-on azért szintén voltak rendesen). Nevezés után indul a külön komp csak nekünk. Pár autóst azért felengedünk, nehogy rossz véleménnyel legyenek rólunk. Aztán nagy tülekedés a túloldalra érve. Én bölcsen hátra maradtam, majd utánuk iramodtam. Szépen hagyogattam le az utóvéd harcosait, mikor pár km-el a tihanyi rajt után.

az út mellett egy szomorkodó, véres lábú sporttársban ronintillát ismertem fel. Közölte, hogy neki ezzel a mai túrának vége. Közbe BIstván is visszaért hozzánk, és szakavatott módon ugráltunk az első kereken, mígnem nagy nehezen sikerül forgatható állapotba hozni, gondolom az első fékpofát azért ki kellett szedni. Mivel úgy láttuk, hogy ronintilla életben marad, elköszöntünk tőle, és a többiek után iramodtunk. Én nagyvonalúan előre engedtem Istvánt, ő ismerősebb errefelé,  így tartottuk a 30-as tempót. Dömös, Pilismarót útvonalon. Aztán valahol elkezdődött a kerékpáros út, és azon mentünk tovább Esztergomig. A bicós útnak nem volt különösebb baja, egy kicsit visszavettük a tempót. Istvánnak volt csengője, a mi egy ilyen bicós úton elengedhetetlen kellék. Át a múltkori szlovák túráról már jól ismert párkányi hídon. A túloldalon előzetes terveinkkel ellentétben megáltunk, mivel kiderült, hogy Istvánnak van némi súly többletet képviselő koronája. Igy aztán egy korsó sör társaságában emlékeztünk meg elvérzett csapattársunkról, és együtt érezve emlegettük fel a velencei tó körül tekerő topiktársakat. De lévén, hogy profi túrázok vagyunk, pontosan tudtuk, hogy mennyi időnk van ugrálni ronintilla kerekén, hány slukkra tüntessük el a sört,  hány percig udvarolhatunk a pincérhölgynek, mennyi időveszteség lesz majd az Ipoly-völgyében az állandó szembeszél. Szóval indultunk tovább tartva a 30-as tempót. A szlovák szakasz elég rövid volt, Garamkövesd után az ellenőrző ponton kaptunk egy müzlit, inni valót, és egy francia kártya lapot, pecsét helyett. Innen kis mászás következett, majd Szalka, és Letkés. Innen már az ismerős Ipoly-völgyben tekertünk tovább, ahol meg is talált minket a szembeszél, már csak enyhe lejtőn ment a 30-as tempó. Ipolydamásdon szomorúan néztem az út melletti kerthelyiséget, nincs már idő ilyesmire. Utána elszégyelltem magam, hogy hátul bujkálok, és előre álltam, így következett Szob, majd Zebegény. Közbe folyamatosan értük be a kényelmesebb  túra társakat. Újra átadtam a vezetést, és István navigált be a célba, egy nagymarosi napközi otthonba. Én rosszul emlékeztem, és az egész túratervet 3 órás szintidőhöz igazítottuk, és be is értünk 5 perccel előbb, mire kiderült, hogy 3.5 óra van megadva. Hát még egy sörmegálló belefért volna :o), de így elértük a tombola kezdetét. A teremben már tartott a buli, mi is rávetettük magunkat a zsíroskenyérre, és a sörre. És nyertünk a tombolán napszemüveget! Ronintilla, te is nyertél, majd odaadom! István megint besöpörte a legtapasztaltabb résztvevőnek járó elismerést. Utána Istvánnal Kismarosig együtt tekertünk a bicós úton, majd onnan egyedül tovább Vácig. Ott a stadionnál rövid terepszakasz után ki az országútra, és irány Gödöllő. Vácrátótra érve meguntam a langyos, pezsgőtablettás kulacs lötyit, és megálltam egy izotóniás hosszú lépésre. Ez kitartott Őrbottyánig, ahol egy két gombócos fagyi következett, mert addigra a nagymarosi négy szelet hagymás zsíros kenyér már halvány emlékké vált. Ettől erőre kaptam, és sikerült 15-ös tempóba felkaptatnom a szadai emelkedőn, majd negyven fölötti célhajrával bezúgtam Gödöllőre. Hát ennyi volt, a végére összejött a 100 km. Köszönöm a szervezőknek! Nem tudom Berger hogy csinálja, 300 ft nevezési díjból, komp, müzli, a végén sör, zsíros kenyér, és még majd mindenki nyer a tombolán is. Jó lenne, ha jövőre nem ütközne a V10-el, akkor esetleg oda is elmerészkednék. Persze előbb megvárom az összes ottani beszámolót. Képek: Cédrus65